Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 5 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2731 vagy a járművek felszerel ése, gépek tekintetében olyan jogosítványt ad az értékesítésre, amely egyértelműen azt fogja jelenteni, hogy hárommillió forintig terjedő értékhatárnál a gépkocsikat majd saját maguk, a használók fillérekért fogják megvásárolni. Ezért az ennek kiiktatására irányuló módosító indítványokat a Független Kisgazdapárt támogatja. Ezt a rendszert - hogy mi kinyissuk a kaput a dúsgazdag használók előtt, hogy fillérekért megszerezhessék a méregdrága személygépkocsikat - nem tartjuk elfogadhatónak. Ami a költségvetés 3537. §ai rendelkezéseit illeti, itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a 35. § értelmében az Országgyűlés tudta és hozzájárulása nélkül a központi költségvetés terhére egyedi állami kezességet lehet vállalni. Igaz, hogy bizonyos korlátozással, de mégis ez egy olyan nem kívánatos elem, amely tulajdonképpen már a pótköltségvetés 8. §ával kapcsolatban felmerült. Ha viszont megnézzük a költségvetés 37. §át, akkor láthatjuk, hogy itt már a korlátozás nélküli állami kezességvállalás tulajdonképpen egy biankó v áltót, egy kitöltetlen váltót jelent, ami rendkívül veszélyes, különösen egy ilyen leromlott gazdaság esetében. Ahogy a pótköltségvetés 8. §ával kapcsolatban tulajdonképpen egységes volt a parlament állásfoglalása, hogy ezt nem szabad megengedni, a mi meg ítélésünk szerint ugyanígy kellene most kiiktatnunk, olyan egységes felháborodással a költségvetés 3537.ig terjedő paragrafusait is. Ezért a kisgazdapárt az idevonatkozó indítványokat támogatja. Rendkívül fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről beszélünk, illetőleg a költségvetés 3. fejezetéről, amely a helyi önkormányzatok és a központi költségvetés kapcsolatrendszerét tárja fel, akkor bizony én meg kellett hogy nézzem, miután DabasSári ügy ében már korábban nem egy alkalommal felszólaltam. Legutoljára felmerült, hogy a művelődési miniszter úr, illetőleg a politikai államtitkár úr 80 millió forintnak az önkormányzat részére való adását már mint elkönyvelt, elintézett tényt jelentette be, ahol tulajdonképpen a pénz rendelkezésre áll. Kiderült, hogy az idei költségvetésre ez nem vonatkozik. Amikor érdeklődtek a 80 millió forint megkaphatóságát illetően, kiderült, hogy a most benyújtott költségvetésben a Művelődési, Közoktatási Minisztérium fejez etében ez a 80 millió forint nem található. Nem is található, mert időközben kiderült, hogy hiába ajánlotta a miniszter úr ennek az összegnek a megszerzését, már amikor azt konkretizálni kellett volna, akkor utalt a Belügyminisztériumra, hogy tőlük kell ké rvényezni, oda be is adták, felszerelve a megfelelő számításokkal, az építési költségekkel, a tervrajzokkal és mindazokkal felszerelve a kérelmet, amit az önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszerével kapcsolatban a jogszabály kötelezettségként az önkormányzat terhére előírt. Végül is kiderült, hogy a Belügyminisztériumnál sem található ez a rész. De mondom, megnéztem a 3. fejezetben az önkormányzatoknál is. Tehát így néz ki a kormány ígérete: ígérgetés minden tényleges alap nélkül. Amikor a kiadáso k fejezettel kapcsolatban a kisgazdapárt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magyar tudományt, az oktatást kell támogatni, és nem egyébként felelőtlenül kidobni a pénzt - és ezért az ilyen módosításokat támogatjuk, hadd utaljak arra, hogy a kiadások 21 . fejezetének 73. oldalán a Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatban a kiemelt előirányzatok 1. számánál a személyi juttatások 126,7 milliót tesznek ki. De érdemes megnézni, hogy tudóstámogatásra egyebütt mindösszesen 290 millió forintot. De ha mondjuk e zt összevetjük a 17. fejezetnek az Állami Vagyonügynökség személyi juttatásaival, akkor kiderül, hogy ott már 760 millió van. De ha netán addig merészkednénk, hogy összevetjük ezt a televíziónak a 24. fejezetben a személyi kiadások részével, akkor megdöbbe nve fogjuk látni, hogy a televíziózás személyi kiadásaira 7 milliárd 146,8 millió forint jut. Tessék ezt összevetni a Tudományos Akadémiára szánt, egészen elenyészően csekély összeggel, a 126,7 millióval. Akkor körülbelül látható, mit jelent ez az egész kö ltségvetési szerkezet, hogy mennyire nem a tudományt, az oktatást, az ország előrehaladását célozza ez, hanem egészen más szempontok alapján nyert összeállítást. (14.10)
