Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 5 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
2714 százalékpontos kamattámogatást veszünk és egy 10 milliárd forint körüli összeget, a z is mintegy egymilliárd forinttal növelné ezt a kiadási tételt. (12.40) Én azt hiszem, ha a kormány - nagyon helyesen - a mezőgazdaság támogatására nagyobb keretösszegeket kíván biztosítani, jelentős exportnövelést tűz ki célul maga elé, a zt hiszem, ahhoz a támogatásoknak legalább a szintentartása szükséges lenne. Ebbe a termelési költségek csökkentését szolgáló támogatások maximálisan beletartoznak. Azt hiszem, nem lehet elvitatni, hogy az előző kormány vetési támogatási akciója vagy éppen a reorganizációs támogatási akciója egyértelműen sikeres volt. Nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha 1995ben - források hiányában - nem lenne költségvetési fedezet pont ezen támogatásokra. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Má ria) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Tamássy Istvánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Őt követi majd Csépe Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Mielőtt megadnám a szót a képviselő úrnak, itt szeretném jelezni, hogy a Független Kisgazda párt az első körben nem szólal fel, a második körben majd húsz percet kíván felhasználni. Megadom a szót Tamássy Istvánnak. TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt elnök Asszony! Tisztelt Ház! A T/210/26. módosító indítványról kívánok szólni, egyúttal egy hangos szóval ritkán jelentkező szakma gondjait szeretném önök elé tárni. Ez a szakma mindig is fontos volt, meggyőződésem szerint ma is az, bár némileg már az ókorban is mellőzték. Zeusz nem gondoskodott sem az építészet, sem a szobrászat, sem a festészet gondvi selőjéről - ők az emlékezet szép leányai a múzsák között. Ennek ellenére építés mindig is létezett, és az ókortól napjainkig számos figyelemre méltó alkotást hozott létre, a piramisoktól a panelházakig. Az építészet sikeres vagy nem sikeres, művészi vagy n em művészi darabjai nehezen álltak útjába az ember romboló kedvének, vagy az idő és a természet lassú, de szívós pusztításának. A megmaradt viszonylag kis számú épületet azután minden országban gondos kezek óvják, javítják, adják tovább a következő generác iónak. Ezt a tevékenységet ma műemlékvédelemnek nevezzük. Hazánk műemlékei tudatos, szakszerű megóvásának kezdetei a XIX. század utolsó éveire tehetők. Ma e tevékenységgel a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Országos Műemlékvéd elmi Hivatal foglalkozik. A hivatal és jogelődje, a felügyelőség, az elmúlt évtizedekben szinte hazánk minden területén, falun és városban számtalan régi épületet állított, állíttatott helyre, amelyek az adott települések díszei, s mint olyanok, az idegenf orgalmi tájékoztató füzetek kedvelt témái. Joggal vethetik fel, tisztelt képviselőtársaim, melyek ezek - hogy ne csak a levegőbe beszéljünk. Az idő korlátozott volta miatt azonban erre most nincs lehetőség. Hogy mégis példával szolgáljak, engedjenek meg en nyi szerénytelenséget egy nógrád megyei képviselőnek, hogy Hollókő falu rehabilitációját említsem meg. Az elvégzett munka sikerét bizonyítja, hogy az UNESCO által alapított világörökséglista két hazai résztvevője között a pestbudai Dunapart és Vár melle tt Hollókő, a kis falucska az, amely e rangos világlistán a már említett piramisok mellett szerepelhet. Ma az egész ország területén mintegy 10 500 műemléket tartunk nyilván. Korábban e mennyiség több mint fele állami tulajdonban volt. Ma műemlékvédelmi ér dekből 400, véglegesen csupán 200250 objektumot indokolt az állam tulajdonából ki nem adható műemlékek listáján szerepeltetni. Műemlékállományunk 60 százaléka elfogadható műszaki állapotú, míg 28 százaléka felújításra szorul, és sajnos 12 százaléka veszél yeztetett. A hasznosítás 75 százaléka ítélhető megfelelőnek, 15 százaléknál még elfogadható, az állomány 10 százaléka pedig üres vagy rosszul hasznosított. A
