Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 5 (42. szám) - Az Észak-Atlanti Szerződés szervezetével aláírt békepartnerség-program keretdokumentumának megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság elnöke:
2693 A bizottság megállapította, hogy az eredeti javaslat 3. és 4. pontja jelent ős alkotmányossági aggályokat vet fel. A magyar alkotmány, történelmi múltunkból tanulva - nagyon helyesen - az Országgyűlés kétharmados egyetértését helyezi kilátásba külföldi katonák magyarországi beutazására és magyar katonák külföldön való felhasználás ával kapcsolatban. Egyetértünk ezzel a szigorú alkotmányos szabállyal. Fontosnak tartjuk. Ugyanakkor a NATObékepartnerségben való részvételünk gyakorlati kérdéseit is meg kell oldani. Az eredeti javaslat nem volt megfelelő - hasonló észrevételt tett a kül ügyi bizottság is, amikor megtárgyalta és az alkotmányügyi bizottságtól elvi állásfoglalást kért erre vonatkozóan , ugyanakkor rendkívül sürgetett bennünket az idő, ezért a honvédelmi bizottság december 1jére, csütörtökre rendkívüli ülést hívott össze en nek a kérdésnek a rendezésére. Erre az ülésre meghívtuk a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium felhatalmazott képviselőit, akikkel együtt rendkívül részletesen megvitattuk a kérdéskört és közösen egy új szöveget alakítottunk ki, amelyet a honvédelmi miniszter úr az akkor ülésező kormány elé vitt. A kormány pedig - elfogadva ezt az új változatot - sürgősséggel beterjesztette ide, a tisztelt Ház elé. A legfontosabb elvi kérdés az volt, hogy a keretdokume ntum tulajdonképpen nemzetközi szerződésnek tekintendőe vagy sem. A jogtudósok véleménye megoszlott. Akár nemzetközi szerződésnek tekinthető, akár nem, egy rendkívül fontos dokumentumról van szó, amelyet még az előző kormány külügyminisztere írt alá és am elyhez a részletes békepartnerségi programfelajánlást már az új kormány külügyminisztere és honvédelmi minisztere vitte el Brüsszelbe az elmúlt napokban. Úgy gondoljuk, a parlament valamennyi pártja között egyetértés van arra vonatkozóan, hogy a NATO tagja i kívánunk lenni, hogy Magyarország minél előbb, minél hamarabb teljesítse azokat a feltételeket, amelyek a NATOtagsághoz szükségesek, és Magyarország belátható időn belül a NATO teljes jogú tagja legyen. Csatlakozva a honvédelmi miniszter úr álláspontjáh oz, azt teljesen osztva, a békepartnerséget megfelelő keretnek tartjuk arra, hogy felkészüljünk erre. Az is világos, hogy a térség országainak nagy része, majdnem valamennyi ország résztvevője a békepartnerségi mozgalomnak, s ezáltal anélkül, hogy itt vala mi írott kötelezettségvállalás alakulna ki a NATO és a térség országai között, máris biztonságosabbá vált a térség helyzete. Ezáltal már jobb helyzetbe jutottunk az ország biztonságának szavatolása ügyében, ami pedig az Országgyűlésnek primer feladata. Aho gy Rácskay Jenő elmondotta, a bizottság rendkívül fontosnak tartotta annak kijelentését, hogy elkülönített költségvetési keretet biztosít a békepartnerség keretdokumentumában meghatározott együttműködés végrehajtására. A NATO megbízottjaival való tárgyalás ok során egyértelművé vált, hogy ezt fontos garanciális elemnek tartják, és az ország reputációja szempontjából is fontos. Ugyanakkor világossá vált, hogy előbb vagy utóbb rendezni kell a nemzetközi szerződések kérdését. Ugyanis ha nemzetközi szerződés for májában tudjuk rendezni a NATObékepartnerséggel való kapcsolatunkat, akkor az alkotmány ide vágó rendelkezése értelmében nem szükséges esetenként engedélyt kérni az Országgyűléstől ezen akcióban való részvételre. Mivel az idő rövid volt ahhoz, hogy ezt a fontos kérdést rendezzük, ezért az 5. pontban azt javasoltuk: kötelezze az Országgyűlés a kormányt, hogy április 15éig nyújtsa be ezen keretdokumentum törvénybe iktatását. Addig van elegendő idő arra, hogy a jogelméleti, a külügyi és az alkotmányjogi prob lémákat meg lehessen oldani. (11.00) Ugyanakkor gesztusértékű és politikai üzenet is rejlik ebben az 5. pontban, azt jelenti, hogy most az Országgyűlés határozatban erősíti meg a békepartnerségi keretszerződést. Ugyanakkor kilátásba helyezi, hogy törvény s zintjén, törvényerőre emelve fogja benyújtani.
