Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - Balsay István (Fidesz) - a népjóléti miniszterhez - "Mi lesz az idős, ellátásra szoruló emberekkel, akik kikerülnek a kórházakból?" címmel
2659 A kormány - ahogy azt már számtalanszor hangsúlyoztuk - nem döntött egyetlen vonal felszámolásáról sem, de a MÁVnak feladata megvizsgálni, hogy a gyengébb forgalmú mellékvonalakon képese lényegesen alacsonyabb költségekkel szolgáltatást végezni. S amikor a MÁV pénzügyi szanálásáról és gazdálkodásának megújításáról határozott a kormányzat, éppen azt tűzte ki cé lul, hogy a MÁV a vasúti szolgáltatás színvonalát hozza összhangba a tényleges igényekkel és a gazdasági lehetőségekkel: adott esetben alacsonyabb önköltségű üzemeltetési mód megválasztásával. Köszönöm a figyelmüket. (Taps - zaj.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : K öszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, hogy elfogadjae a választ? (Zaj.) Figyelmet kérek, képviselőtársaim! DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem fogadom el a választ. (Derültség.) Kérem, nem is fogadhatom el , hiába tetszenek nevetni. Sokkal komolyabb ügyről van szó annál, semhogy ez vicc tárgya lehetne - még akkor is, ha államtitkár úr igyekezett jól poentírozni. Poentírozni, tisztelt államtitkár úr, én is tudok. (Derültség.) De én nem akarom a dolgot a humor irányába elvinni: halálosan komoly dologról van szó, ezt tessék tudomásul venni! Először is: miről van szó? Arról van szó, hogy a Szatmári Síkság volt a tőle északra és keletre elterülő vidék éléskamrája hosszú évtizedeken keresztül. Ezt az állapotot 1945 szüntette meg. Hogy ez a térség emelkedjen, ezt a funkciót kell visszanyerje. Ahhoz pedig, hogy visszanyerje, igenis szükség van arra, hogy a normális gazdasági vérkeringés helyreálljon. Tehát az általam felvetett nemzetközi vonal nem olyan Hekuba, mint a hogy itt fel tetszik tüntetni. A második, amire utalni szeretnék ebben a felszólalásban: a múltkor Takács Péter képviselőtársam szóvá tette, hogy ezen a vidéken nem lehet áttenni a közutakra a vasúti személy- és teherforgalmat. Mert ha át akarják tenni, az utakat kell átépíteni, és odajutunk, ahol a part szakad: többe kerül a lé, mint a hús. Ezen kívül, kérem, a magyar állampolgár nem úgy gondolkozik, hogy az üzleti haszont meghozza ez a vonal vagy nem hozza, hanem úgy gondolkozik, hogy kifizette az adót, a többi az állam dolga: gondoskodjon az utak és a vasúti vonalak fenntartásáról. Ez egy olyan országban, ahol agyon van adóztatva a nép, teljesen jogos kívánság, kérem. A török alatt nem fizetett nagyobb adót a magyar nép, mint napjainkban. (Derültség.) Ami igaz, az igaz akkor is, ha képviselő úrnak nem tetszik. Menjünk tovább! Amit még meg szeretnék jegyezni: mindenki tudja, mi lesz a sorsa azoknak a vonalaknak, amelyeket felszámolnak, illetőleg ahol szüneteltetik a vasúti forgalmat: kigyepesedik, ellopják a síneket, a talpfákat - és volt vasútvonal, nincs vasútvonal. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Interpelláló képviselőtársunk nem fogadta el a választ. Kérdezem, hogy az Ors zággyűlés elfogadjae a választ? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 159 igen, 54 ellenszavazat és 12 tartózkodás mellett a választ elfogadta. Balsay István (Fidesz) - a népjóléti minisz terhez - "Mi lesz az idős, ellátásra szoruló emberekkel, akik kikerülnek a kórházakból?" címmel
