Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2587 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Most soron következik a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról s zóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/149. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/149/24. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván a szövet kezeti törvény általános vitájában felszólalni. (Bernáth Varga Balázs jelentkezik.) Megadom a szót Bernáth Varga Balázsnak, a Független Kisgazdapárt részéről. DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A leg utóbb az általános vitában ugyan hozzászóltam a szövetkezeti törvény módosításához, azonban a hozzászólásom után bizonyos kérdések jutottak eszembe, amelyeket annak idején nem fejtettem ki. Álláspontom szerint a kormánynak, mint ahogy erre korábban rávilág ítottam, szembe kell néznie és nem tudja megkerülni, hogy milyen legyen - úgymond - a szövetkezetek jövője. A szakirodalomban is kétféle álláspont alakult ki, hogy az átalakulást részben lassítani kellene, vagy részben gyorsítani kellene a piacgazdaság irá nyában. Álláspontunk szerint nyilvánvalóan a kormány is érzi, hogy a jelenlegi szövetkezeti törvény módosításával csupán eljárásjogi szabályokat hoz be törvényjavaslatunk, gazdaságilag ezt a szövetkezeti mozgalmat semmiképpen sem érinti. Minél később fogja azt a mezőgazdasági bizottság által is javasolt egységes szövetkezeti törvényt beterjeszteni, annál nagyobb gondok és károk keletkezhetnek a magyar mezőgazdaságban. Tudniillik ha végigmegyünk az ország területén, sajnos a nemzeti vagyonnak része ez a szöv etkezeti vagyon is, és bizony az elmúlt két év során az átmeneti törvény hatályba lépése után a földalapok felosztása tekintetében igen sok kára keletkezett az országnak. Ezeket a károkat megelőzően azért szükséges lesz eldönteni majd a kormánynak, vajon m i is legyen ezzel a szövetkezeti mozgalommal. Nyilvánvalóan, ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezetek, a mezőgazdasági szövetkezetek - mert ezek okozzák a több gondot a jelenlegi időszakban - létrejöttük általában 1959 és '61 közé teendő, ez idő alatt b izonyos mértékben nem csupán a tulajdonviszonyok változása, a föld koncentrációja következett be, hanem magában a tagságban, a szövetkezetben dolgozó emberek szemléletében is kialakult egy olyan munkamorál, hogy reggel megmondták, hova megy dolgozni, délut án hazajött, és tudta azt, hogy hónap végén egy meghatározott kereset jár részére munkabérként. Bizony, az embereket nem lehet gondolkodásukban, munkamoralitásukban egy akármilyen jó szövetkezeti törvénnyel is, úgymond megváltoztatni. (20.00) Nyilvánvalóan itt nem csupán a szövetkezetek jövőjéről van szó, hanem a szövetkezetekben eddig dolgozott vagy dolgozó emberek, tehát a munkanélküliek sorsáról is. Nyilvánvalóan erre is kell gondolni a jelenlegi, illetve a későbbiek során is előterjesztendő törvényjavas lat során. Az egyik legnagyobb gond lesz, amivel szembe kell nézni, a szövetkezetek vagyonát képező úgynevezett üzletrészek sorsa. Ez olyan érdekellentéteket feszít olyan embercsoportok között, mint a szövetkezeti tag, a kívülálló üzletrésztulajdonos és a szövetkezeti tagokon belül is az úgynevezett nyugdíjas tagság. Az üzletrész kívülálló tulajdonosainak, a szövetkezet nyugdíjasainak nyilván egybeeső érdekeik vannak akkor, amikor az üzletrészek vagyoni részéhez hozzá kívánnak jutni. A szövetkezeti tagságn ak viszont éppen az az érdeke, hogy egzisztenciáját fönntartsa egy szövetkezeten belül való munkavállalás keretében. Ezek a gondok nyilvánvalóan nagymértékben meghatározzák a jövő szövetkezeti mozgalmát. Nem lesz megkerülhető az üzletrészek értéke, tehát a piaci értéke vagy piaci értékének átgondolása. A jelenlegi gyakorlat szerint a szövetkezetek tagjaiktól vagy kívülállóktól általában 203040 százalék értékben vásárolják vissza a jelenlegi gyakorlat szerint az üzletrészüket.
