Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2559 emlegetett központi automatikus finanszírozási kötelezettség a tbalap és az állami költségvetés között. Külön probléma volt a két nagy - aktív és passzív munkaerőgazdálkodási funkciókat finanszírozó alap ügye, a Szolidaritási Alapé, illetve a Foglalkoztatási Alapé. Ez egyfelől bevételi, másfelől pe dig a felhasználás céljait tekintve is sokoldalú kritika tárgyává vált. Egyik elemről már beszéltem, mármint az egyszázalékos járulékcsökkentésről, amelynek egy részéről - a munkavállalói hányadról - lemondtak a munkavállalók, a munkaadók pedig ragaszkodta k, és ennek megfelelően január 1jétől javasolni fogjuk a munkaadói járulék csökkentését a Szolidaritási Alaphoz. Ezzel egyidejűleg a munkaerőgazdálkodási bizottság, amely jogosult rendelkezni a Szolidaritási Alap pénzeszközeivel, hozzájárult ahhoz, hogy 11 milliárd forint átcsoportosításra kerüljön a Foglalkoztatási Alapba. Ez fedezetet nyújt arra, hogy az úgynevezett munkanélküliek jövedelempótló támogatását, amely ugyancsak 11 milliárd forint, a költségvetés többletterhei nélkül oldjuk meg 1995ben. Han gsúlyozom: itt is átcsoportosításról van szó, amely átcsoportosítás kivált egy 11 milliárd forint nagyságrendű költségvetési támogatást, amit fel tudunk használni a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozására. A közvetlen költségvetési ügy ekben már csak apró tételek vannak, ezekkel nem terhelném a tisztelt Házat, hiszen a lényeget elmondtam. Az adótörvények esetében nincs olyan adótörvény, ahol - ezt most már kicsit ironikusan mondom - ne lettek volna nagyon markáns elképzelések a szociális partnerek részéről. Természetesen két irányban: az adómértékek csökkentése és az adókedvezmények növelése. Ebben nagyon egységes volt mindenki, és gondolom, ez egyikünk számára sem jelent igazán meglepetést. Itt azokat a tételeket említeném, amelyek valób an karakterisztikusak. Az 1., a tisztelt Ház bizonyára emlékszik rá, hogy a személyi jövedelemadóban az eddigi adóalapból igénybe vehető kedvezmények konstrukciós átalakítását ajánljuk: ne az adóalapból, hanem az adóból legyenek leírhatók e kedvezmények, é s 480 ezer forintos éves jövedelemhatárig ezt fix összegben, 7200 forintban ajánljuk elfogadni. Az érveket most nem ismételném meg, hiszen ezekről szó esett az expozéban is és a vitában is. Itt az az igény merült föl, hogy ezt a 7200 forintos, adóból leírh ató kedvezményt ne az adóév lezárása után vehessék igénybe a bérből és fizetésből élő állampolgárok, hiszen akkor egy éven keresztül kvázi meg kell előlegezniük adóelőlegbefizetés formájában azt az adókedvezményt, amelyet az adóév lezárása után visszaigé nyelhetnek. Ez racionális megfontolás. Ezért elfogadtuk azt a javaslatot és a parlamentnek ajánljuk, hogy a 7200 forint egytizenketted részét, azaz havi hatszáz forintot az adóelőlegből minden, arra jogosult állampolgár leírhasson. Magyarul: annyival keves ebb adóelőleget kell havonta befizetni, amennyi ennek a konkrét hatszáz forintos adónak az összege. Ez pénzforgalmi szemléletben jelent a költségvetés számára többletfinanszírozási igényt. Eredményszemléletben nem, hiszen a következő esztendőben, az adóév lezárása után, ez az előirányzatokban nem szereplő tétel, tehát ott megjelenik. Ez körülbelül - hangsúlyozom - év közben mindegy 18 milliárd forintnyi likviditási többletfedezetet kíván a költségvetés részéről. Ennek a kamatterhe körülbelül 3 milliárd. Ez az, ami abszolút többletkiadási teher. Ezt a 3 milliárd forintos kamatot pedig a pénzpiacon terítendő állampapírok által elérhető kamatcsökkentésből fogjuk behozni. Ugye, talán nem kell mondanom, hogy 595 milliárdos adósságszolgálati abszolút előirányzatbó l 425 milliárd a kamat. Ennél látunk lehetőséget legalább egy százalékpontos kamatcsökkentésre, amit egyébként akarunk is, hiszen az a célunk, hogy a jelenlegi - nagyon szűk körben értékesíthető - állampapírok diverzifikált értékesítését megteremtsük, ami egyébként kamatcsökkentő. Tehát abszolút egyensúlyrontó hatása ennek a lépésnek sincs. A munkaadók rendkívül nagy nyomás alá helyezték a tárgyaló partnereket, hogy a társasági adóban a konstrukciós változásnak megfelelően ugyan, de a mértékek főképp osztal ékoldalon csökkenjenek. Ez számomra is egy nagyon nagy tanulság volt, mert az volt a dolog üzenete, hogy bármennyire is érdekeltek vagyunk mi - és a vállalkozói réteg is - abban, hogy olcsóbban
