Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2554 adósságot: legfeljebb hárommilliárd dollárral startolt Csehország, és ez óriási pozícióelőnyt jelentett számára, hisz amint tudjuk, a nagy adósság és adósságszolgálat újabb adósságokat inspirál. A tárgyilagos megítélés érdekében mondom ezt. Helyzetünk egyedi volt tehát - egyedien rossz, akkor is. Arról nem szólok, hogy ennek a külső a dósságnak a kezelése a hazai költségvetésben milyen volt a nyolcvanas években, mert elmenne vele az idő. Ami egyébként a költségvetési hiányt illeti korábban, azért azt kérem figyelembe venni, hogy egy recessziós időszakban főleg a költségvetés hiánya term észetes jelenség - anélkül létezni sem lehet. A költségvetési hiány ráadásul a mi időszakunkban azért is felvállalt - kötelezően felvállalt - volt, mert új gazdasági alanyok léptek be. A költségvetési kiadásoknak a piaci szerepére hívom fel a figyelmet, me rt van ilyen szerepe a költségvetésnek. Induló gazdaság, átalakuló gazdaság inspirációkat igényel. A költségvetésnek ebben - nemcsak nálunk egyébként, azt hiszem, ezt sokan tudják - meghatározó szerepe van. Ezért recessziókban például alig képzelhető el, h ogy egy költségvetés hiányos ne legyen. Most nem a mértékekről beszélek, csak a jelenségről beszélek, és biztos vagyok benne, hogy ebben elvileg egyetértünk pénzügyminiszter úrral. Elhangzott azonban itt hozzászólásban valami, ami részletkérdés, én mégis n agyon fontosnak tartom szóvá tenni, egyben felvillantva azt is, hogy milyen gondolatok vezéreltek bennünket egy részletkérdésben. Ez a részletkérdés a körzetesítéssel - mégpedig iskolakörzetesítéssel kapcsolatos, amire vonatkozóan elhangzottak furcsa kije lentések a korábbiakban. Itt is elhangzott, hogy nem is olyan rossz az a körzetesítés. Tisztelt Ház! 1990ben rendszerváltozás volt Magyarországon, módszerbeli, felfogásbeli, autonómiákat illető és nagyon sokféle rendszerváltozás. És amikor mi szembesültün k például az összevont települések problémáival, akkor számunkra két dolog teljesen világos volt. Valahol máshol, ahol nem élték meg úgy az időket, mint nálunk, lehet olyan felfogást érvényesíteni, hogy 15 ezres lakosságú településcsoport jelentsen csak ön kormányzati egységet. Valahol másutt lehet, ahol más volt a történelem. De nálunk, ahol a községösszevonás kényszerrel történt, nálunk ezt nem lehetett akkor sem megvalósítani, hogyha mindenféle racionális megfontolásokból valóban így kellene. Nekünk azt k ellett tennünk a rendszerváltoztatás miatt, hogy azok a települések, amelyeket nem kívánt házasságba kényszerítettek, élhessenek azzal a joggal, hogy leválnak. (16.50) Szeretném ajánlani a tisztelt kormánynak, hogy még legalább öt évig ennek a mentalitásna k kell érvényesülnie, bármennyire is ki lehet racionálisan számítani, hogy a nagyobb agglomerációnak ilyen meg olyan költségbeli előnyei vannak. Igen, mert a rendszerváltozás mentalitásátformálást, a múltból adódó konzekvenciák levonását is kell hogy jelen tse. Magamnak sokszor volt alkalmam újonnan megnyíló iskolát avatni a megelőző esztendőkben; tisztelt Ház, a körzetesítés mellett biztosan ismét sokféle racionális érvet lehet hangoztatni. Ezt akceptálom, csakhogy ezeket az iskolákat elvették a települések től, amikor nem voltak autonómok. Most a települések autonómok lettek, és arra törekedtek, hogy legyen iskolájuk! Azt kell mondanom, az állami hozzájárulás viszonylag kisebb hányadából - óriási önkormányzati és lakossági erőfeszítésekkel - születtek a kist elepüléseken a négyosztályos iskolák, és a kisgyerekeknek nem kellett buszozni. Nagyon veszélyesnek tartanám, ha itt sem érvényesülne az az empátia, hogy mindez miért történt. Most túl azon, hogy jót tesze egy kistelepülésnek egy pedagógus házaspár, főleg ha tisztességgel látja el a feladatát iskolán belül, de iskolán kívül is, a közéletben is szerepe van, én arra hívom fel a figyelmet nagy nyomatékkal, hogy ezekben az ügyekben nincs itt az ideje a kényszerítésnek, de még a késztetésnek sem. Itt az ideje c sak annak van, hogy támogassuk ezeket a kezdeményezéseket, mert a községek jórészt és döntően saját erőforrásaikból valósították meg a számukra - úgy tűnik - nagyon fontos alsó fokú oktatási intézményt, valamint ehhez járult egy sajátos tudat is, hogy "van iskolánk." Aki járta a mezőket ebben az időben, az tapasztalhatta, hogy milyen óriási jelentőségű volt ez a dolog; az iskolaavatáson tényleg az egész falu ott volt. Ha a rációt ráengedjük a rendszerváltozással
