Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
2551 Igen, valóban így történt. Ennek a reagálásnak csak az a közvetlen kiváltó oka, hogy Varga Mihály úgy emlékezett, mintha én azt mondtam volna, hogy a deficit pusztán az előző kormány tevékenységének köszönhető. Én nem ezt mondtam. Én szó sz erint azt mondtam, hogy ezt a költségvetést itt többen deficitköltségvetésnek nevezték, ezt a költségvetést ez a kormány nyújtotta be, viszont a deficitet az előző kormánytól örökölte. És ez így szerintem helytálló állítás, pusztán fogalmilag. Én szó szeri nt ezt mondtam. De ha már azt a kérdést vetjük föl, hogy kinek köszönhető ez a hiány, akkor a dolgot ketté kell választani. Ugyanis a költségvetési deficit valóban ebben a négy évben jött létre, hiszen 1990ben, az átadásátvétel évében körülbelül 10 milli árd forint volt összesen a deficit, és még ezt is csökkentette, azt hiszem, az akkori pótköltségvetés, most pedig 300 milliárdot jóval meghaladó költségvetési deficit van. Ugyanakkor látni kell, hogy azoknak a közgazdasági folyamatoknak, amelyek ehhez a ma gas deficithez vezettek, a gyökereit messze ezen a négy éven túl, az elmúlt évtizedekben kell keresnünk. Ezt is elmondtam a hozzászólásomban, ha jól emlékszem, és mindig el szoktuk mondani ebben a kérdésben. Tehát ebben szerintem az én álláspontom és a sza baddemokraták álláspontja sohasem volt félreérthető. Más kérdés az adósság és a külkereskedelmi deficit. Itt szintén az egész 40 éves időszak az, amire a dolgot vissza kell vezetni, csak a rend kedvéért említem meg. Egyébként Varga Mihály hozzászólásának e gész szellemével, felfogásával, azzal, hogy ez a költségvetés még nem elég következetesen érvényesíti azokat a szempontokat, amelyekben én is egyetértek vele, ezzel egyetértek, és korrektnek tartom a felszólalását, azokat a célokat, amiket megfogalmazott, azt a három célt magam is osztom, és szerintem tendenciájában a költségvetés és a kormány gazdaságpolitikája is ugyanerre törekedik. Örülök, hogy ebben így egyet tudunk érteni, és a két percem letelt, úgyhogy nem is folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Gráf József képviselőtársunknak adom meg a szót, az MSZP frakciójából, és azt követően, mivel elfogytak az írásban jelentkező hozzászólók, azok a képviselőtársaink kapnak szót, akik a helyü kről kívánnak részt venni a vitában. GRÁF JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az immár másfél hete folyó költségvetési vita egyik utolsó hozzászólójának már igen háládatlan a feladata, hiszen egész nap mást sem csinál, mint kihúzza az előre meg írt beszédéből azokat a fejezeteket és részeket, amelyeket valamelyik képviselőtársa, akár ellenzéki, akár kormányzati oldalról már kifejtett vagy jobban megvilágított. Ezért viszont nyert a parlament ezzel az utolsó hozzászólással, mert sokkal rövidebb le szek, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy a költségvetés vitája és elfogadása minden parlamenti demokráciában rendkívül fontos, ha talán nem a legfontosabb esemény a parlament életében. Így van ez egy nyitott gazdaságú, nagy és jelentős adósságszolgálattal, valamint súlyos belső költségvetési hiánnyal küszködő ország megítélésében, hogy a pénzügyi világ segítőkészségében mindez rendkívül fontos szerepet játszik. Nagy örömömre szolgált, hogy ezt a tényt egyaránt magáévá t ette a parlament szinte minden képviselője, ellenzéki vagy akár kormányzati oldalról is. Ugyanakkor teljesen természetes dolog számomra, hogy a költségvetési vita a kormánykoalíció és az ellenzék kiélezett, késhegyre menő vitáját váltja ki, ebben a dramatu rgia íratlan szabályai szerint a hálásabb feladat természetesen az ellenzéké, hiszen mennyivel könnyebb egy tényleg sok és nehéz terhet viselő, több sebből vérző költségvetést ízekre szedni, kiemelni a lakosságra háruló igen nagy és rendkívüli terheket. A gondom nem is ezzel van, legfeljebb csak én is elgondolkozom azon, amit nemrégiben egy választási gyűlés után egy idős, tapasztalt, politikával foglalkozó ember kérdezett tőlem, és nemcsak a mai ellenzékre mondta, ránk is, csak megfontolás tárgyává teszem. Azt kérdezte tőlem, hogy
