Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP):
2538 legyen neki orvosa és így tovább. Ezek bizony kemény realitások, amelyek pénzbe kerülnek, és természetesen egy modern világban ez meg van szervezve, és ezt hívjuk, úgymond, államháztartásnak. A problémám ezzel kapcsolatban az, hogy minden egyes dolog már valamilyen értelemben az idők folyamán beállt. Ez a költségvetés az én szememben nem tükröz igazán gazdaságpolitikát. Még egyszer hangsúlyo zom, a költségvetés. Az adórendszer már inkább, az már keményen érinti a gazdaságot, de ez a költségvetés önmagában mégsem az, hogy ebből komoly gazdaságpolitikai következtetéseket le lehetne vonni. Számomra a költségvetés az, hogy van király, van udvartar tás, van nép, és attól van állam, hogy ez működik. A gazdaságpolitika valahol másutt történik, nem a költségvetésben. Egészen másutt. Én nem ehhez értvén, nem is szeretnék belebonyolódni, hogy hol történik, mit csinálnak, csak érzem, igazán az én ismerősei m közepette forogva, hogy alig érdeklődnek a költségvetés irányszámai iránt azok, akik nem az udvarhoz tartozónak érzik magukat. Azok más iránt érdeklődnek. Azok azt kérdezik, hogy milyen adótörvényeink lesznek, illetve hogyan lesznek azok az adók behajtva . Mert az igazi nagy probléma az, hogy nem biztos, hogy az adókat be tudjuk hajtani, mint ahogy a királyok sem tudták behajtani az adóikat, és ilyenkor, mikor el voltak adósodva a királyok, meg az adót se tudták beszedni, akkor két dolgot tudtak ők is csin álni: kerestek egy bankárt, aki kölcsönöz nekik, hogy a királyi udvar ne haljon éhen, másrészt pedig kiadták albérletbe az adóbeszedésnek a jogát. Nagy problémám ez nekem, hogy tulajdonképpen folyike valami hasonló ma Magyarországon, vagy a modern világba n valami hasonló, és bizonyos értelemben meg kell hogy mondjam, hogy talán annak érdekében, hogy azok a bizonyos szolgáltatások, amikről beszéltem jobb színvonalúak legyenek, érdemes lenne elgondolkozni azon is, hogy hogy lehetne tisztességes eszközökkel b eszedni ezeket a megszavazott adókat. De tulajdonképpen az igazi nagy problémám, mivel hogy nem vagyok vállalkozó, és nem érzékelem igazán azokat a gondokat, amiket ők nagyon is átéreznek, és én például megmondom őszintén, nem szívesen örülök annak, hogyha a magyar vállalkozók tönkremenéséről olvashatok, az fájdalommal tölt el, mert éppen a magyar polgárosodás bizonyos jelei torpannak meg, amikor ezek bekövetkeznek, hanem az udvartartásnak egy olyan részéhez szeretnék még hozzászólni, ami kicsit közelebb ál l hozzám. (15.20) A királyi udvarban mindig volt udvari bolond, és volt aranycsináló tudós. Hogy az udvari bolondnak mi volt a szerepe - elnézést kérek a médiákért , egy kicsit az volt, hogy mondjanak néha igazat a királynak; tehát mondják el, hogy mi is történik az országban vagy az udvartartásban, és ezt lehetőleg olyan körülmények között, amikor a király ezt nem veszi túlságosan a szívére, hanem jót kacag rajta. Ehhez természetesen jó vacsorákat kellett szervezni, megfelelő hangulatot, kulturált körülmé nyeket, ahol meg volt engedve az udvari bolondnak, hogy néha elmondja azt is, mi van ebben az országban. Ma a meggyőződésem: jobban állunk e tekintetben, de nem állunk egészen jól. Nem állíthatom, hogy a mi királyunk, a mi államunk pontosan tudja, hogy mi történik ebben az országban. Igenis, azért vagyunk mi itt, hogy valamilyen értelemben felhozzuk azokat a problémákat az udvarban - ma már nem lovon, hanem intercityn jövünk vidékről , hogy elmondjuk az államnak, hogy mi is van ebben az országban. De van egy másik nagyon fontos dolog is, ez pedig az aranycsináló. A királyok nem voltak buták, és az én tudomásom szerint az európai királysághoz hozzátartozott az, hogy az udvarukba híres tudósokat próbáltak csábítani, megnyerni annak érdekében, hogy va lami másról is informálódjanak, mint a népnek a hangulata. Ez a más pedig az, ami rajtuk kívül álló törvényekben fogalmazódott meg, a fizika, a kémia, a biológia, a medicina és így tovább törvényeiben, de a történelem törvényeiben is, hiszen a királyi udva rokban elég sokan foglalkoztak azzal, hogy történelmet is írtak.
