Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
2532 Előzetes, írásban történt bejelentkezés alapján szólásra következik Szabados Tamás, a Magyar Szocialista Párt képviselője; szólásra készül Kónya Imre, a M agyar Demokrata Fórum képviselője, majd Daróczy Zoltán, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót Szabados Tamásnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem igazán hálás feladat ma kormánypárti képviselőként az 1995. évi költségvetés vitájában felszólalni, pláne, ha ez az első felszólalásom - úgymond "szűzbeszédem" - a magyar parlamentben. Az elmúlt négy évben települési és megyei önkormányzati képviselőként számos a lkalmam volt a helyi költségvetések vitáiban részt venni, néha alakítani, módosítani azokat, de először szembesülök - gondolom, képviselőtársaim többsége így van ezzel - egy ország, ráadásul egy köztudottan nehéz helyzetben lévő ország költségvetési gondja ival. Bevallom, első reagálásom a költségvetés láttán, főleg annak közoktatást érintő része láttán a kétségbeesés, azután a csendes beletörődés volt, hogy már megint vagy még mindig itt tartunk, hogy nincs kitörés ebből a helyzetből. Aztá n azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lehet itt egy kormánypárti képviselő szerepe. Dicsérje a dicsérhetetlent - elvtelenül? Vagy szenvtelen kívülállóként mondja el steril bírálatát a költségvetés és a közoktatás viszonyrendszeréről? Nyilván egyik sem vál lalható - legalábbis számomra nem. Felszólalásomban - a teljesség igénye nélkül - egy témával szeretnék foglalkozni: milyen viszonyban van az előttünk álló költségvetés a kormányprogram közoktatásra vonatkozó fejezetével. Szabó Iván felszólalásában indign álódva jegyezte meg, hogy túl sokat kerül elő az elmúlt négy év. Én újra előhozom, de ezúttal dicsérőleg. Az előző kormány - elismerem - hatalmas erőfeszítéseket tett, főleg működésének első két évében a közoktatás fejlesztéséért. Mi, pedagógusok, akkor en nek nagyon örültünk. Az első két évben a közoktatásra fordított pénz valóban megnövekedett, utána következett be egy törés, amikor Mádl Ferenc kultuszminiszter úr azt mondta: sajnos, rájöttünk arra, hogy először fizettünk, és utána jött a krach, nem volt m ögötte gazdasági fedezet. Mikor az Fkategóriáról volt szó, azt mondta, azt hittük, hogy jön a gazdasági fellendülés. Sajnos, nem így következett be. Vajon tényleg teljese az ellentmondás - ahogy sokan vagy néhányan állítják - vagy vannak azért közös pont ok is, tehát a költségvetés és a kormányprogram között? A normatívák változatlan összegben való megállapítása kétségtelenül a távolodás irányába mutat. A normatívarendszer már bevezetése évében sem volt elegendő az intézmények fenntartására. Az "olló" azót a folyamatosan nyílik. Fejér megyében - ahonnan én jöttem - intézménynagyságtól függően 30250 százalékos az az önkormányzati többletráfordítás, amelyet az iskolák igényelnek. Sajnos ez most tovább fog nőni. A megyei önkormányzat oktatási bizottságának eln ökeként az a tapasztalatom, hogy az önkormányzatok túlnyomó többsége eddig erején felül támogatta és várhatóan a jövőben is támogatni fogja - sok esetben egyetlen - közintézményét, amely az iskola, még más feladatok rovására is. Néhány esetben tapasztalhat ó az őszinte szándék arra is, hogy a források egyesítésével több önkormányzat közös intézményt tartson fenn. Ez szakmai szempontból üdvözlendő, de a költségvetést rövid távon sajnos nem tehermentesíti, hiszen az iskolabuszhálózat kiépítése és működtetése legalább annyiba kerülne, mint a meglévő intézményhálózat működtetése. Egyébként néhány képviselőtársam véleményével ellentétben ezt nem tartom a rossz emlékű, erőszakos körzetesítés visszacsempészésének. A nálunk jóval gazdagabb Németországban senki nem t artja a demokrácia csorbításának, hogy hatnyolc települési önkormányzat tart fenn jól felszerelt, szakmailag kifogástalan iskolákat. Magamnak is kétszer volt alkalmam tapasztalni, hogy ezek az iskolák igazán jól működnek, és senki nem gondol arra, hogy ez zel csorbítják ezeknek a kicsiny falvaknak a jogait.
