Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
2529 annak új finanszírozása, amely szerintem előremutató, azonban önmagában keveset ér. Keveset ér akkor, ha ezt nem követi az egészségügy további szerkezetátalakítása és mélyebb reformja. Így tehát a járóbetegellátá s és a kórházi betegellátás területén is várjuk ezeket a lehetőségeket és reformokat. (14.30) Történtek már erre utalások különböző kormányzati nyilatkozatokban. Így a Népjóléti Minisztérium államtitkára körülbelül egy hónappal ezelőtt egy beszédében megem lítette, hogy körülbelül húszezer kórházi ágy leépítése valósul meg a következő négy évben Magyarországon. Szakmai szempontból nem igazán lehet bírálni ezt a megoldást, hisz az egészségügy technikai fejlődésével a nyugateurópai vagy az amerikai egészségüg yi rendszerekben is valóban a kórháziágycsökkenés a jellemző, és nyilván a magyar egészségügynek - amennyiben fejlődik - ezen az úton kell haladnia. A kórházi betegellátás a legdrágább megoldási módszer. Nyilván hangsúlyeltolódást kell elérnünk a járóbete gellátás és a családi orvosi ellátási területek felé. Ez azonban természetesen csak megfelelő technikák alkalmazásával lehetséges, amely nyilván önmagában is mind beruházási igényű. Nem látjuk azonban ennek a koncepciónak a megjelenését a költségvetésben. Tehát nem tudjuk azt, hogy a következő évben ennek vannake megjelenő formái, lesze már valamilyen kórháziágycsökkenés. Azonban itt két probléma is fölmerülhet. Az egyik - és a fontosabb terület ezzel kapcsolatban a szociális terület. Szintén nehezen o lvasható ki a költségvetésből az, hogy ennek milyen konzekvenciái vannak a szociális ellátásra. Hisz jól tudjuk, hogy ma egészségügyi problémaként kezelnek kórházainkban sok szociális problémát - itt elsősorban az idős emberekre gondolok, akiknek inkább sz ociális intézményekben kellene valamilyen ellátást kapniuk. Ezek az ellátások azonban lényegesen olcsóbbak, ott egy ágyat könnyebb, lényegesen olcsóbb fenntartani, mint a kórházakban. Tehát én értem a Népjóléti Minisztérium törekvéseit, ami gondolom, a Pén zügyminisztériummal összhangban van. Ezt mi a magunk részéről támogatjuk is, csak szeretnénk, ha a költségvetésben is megjelenne, hogy a másik oldalon felmerülő probléma, tehát a szociális problémák megoldása az érintett önkormányzatok bevonásával hogy' je lenik majd meg a költségvetésben. Üdvözöljük az AIDSprogram kiemelt szereplését a költségvetésben. Nagyon helyes és követendő ez az irány. Azonban itt felvetődik egy kérdés, hogy a dohányzás és az alkoholizmus problémakörével kapcsolatban miért nem történ ik hasonló megközelítés? Vagy egyáltalán, egységes egészségmegőrző program népjóléti fejezeti hiányát tapasztalhatjuk. Természetesen nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a kormány júliusban alakult meg, és a benyújtott költségvetésig egy ilyen egészségmeg őrző program benyújtása nehézségeket vonhatott maga után. De reméljük - és azért mondom el a mostani költségvetési vitában a jegyzőkönyv számára , hogy a következő benyújtott költségvetésben már egy ilyen egészségmegőrző program tételei tételesen szerepel ni fognak, és a jövő évben azt tárgyalhatjuk, és próbálhatunk minél jobb megoldásokat találni. Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat fejezetét átböngészve sajnálattal kell tapasztalni, hogy a dologi kiadások körülbelül húsz százalékos csökken tésre kerültek, ez 350 millió forintot jelent. Ezt különösen aggályosnak érzem abban az időszakban, amikor a járványok terjedése mind a környező országokban, mind Magyarországon erőteljesen jelentkezik és komoly probléma. Ebben a helyzetben szerintem nem f eltétlenül indokolt ilyen mérvű csökkentés, amikor a jelenlegi feladattal is nehezen tud megbirkózni a szolgálat. Gondoljunk csak el, hogy itt a hepatitiszjárvány vagy a környező országokban a diftériajárvány, vagy akár még a kolerajárvány is közel került az országhoz. Ezen belül a reklám- és propagandakiadások is majd a harmadára csökkentek az állami népi egészségügyi és tisztiorvosi szolgálatnál, ami megítélésünk szintén szerint gond. Itt a propagandakiadás egészségnevelési, egészségmegőrzési célokat szo lgál. Ha a jelenlegi lakosság egészségügyi helyzetét, statisztikáit áttanulmányozzuk, akkor úgy érzem, ez nem az a terület, ahol az ilyen csökkentésekre feltétlenül szükség lenne.
