Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
2514 Kétkedéssel lehet és ke ll fogadni a privatizációból tervezett 150 milliárd forintos bevételt, főként ha tényként mellétesszük, hogy az 1994. évi kisebb kötelezettségek teljesítésének is csak hitelfelvétellel tud a privatizációs szervezet eleget tenni. Itt kell megjegyezni, hogy a már elhatározott áfa- és fogyasztásiadóemeléssel várt bevételnövekedés alábecsültnek tűnik, csakúgy, mint az szjaból és az illetékbefizetésből származó bevétel, holott az adótörvénytervezet jelentős elvonásemelkedést tartalmazna. A gazdálkodó szerveze tek támogatásánál preferált helyzetet foglal el a mezőgazdaság. Az ipar, kereskedelem támogatottsága valójában vegyes csatornákon, a szükségesnél szerényebb mértékben jelenik meg, melynek negatív hatása tetten érhető mind az exportbővülés, mind az importki váltás, de leginkább a foglalkoztatás oldaláról. A mostoha helyzetet jól tükrözi az elkülönített alapokból a kereskedelemfejlesztési, a befektetésösztönzési, a műszaki fejlesztési alapok sorsa, illetve összevonásuk Gazdaságfejlesztési Alappá. 1994ben a há rom alap összesen 6,1 milliárd forintot kapott a költségvetésből, míg 1995ben a Gazdaságfejlesztési Alap már csak 5,3 milliárd forint költségvetési támogatással számolhat. Így nem véletlen, hogy a tervezett felhasználás - kombinálva a záróállományokat is - felére esik vissza: 14,9 százalékról 7,6 százalékra. Ettől lényegesen nagyobb az a ráfordítási igény - beleértve tradicionálisan a Műszaki Fejlesztési Alap felhasználását is , ami az ipar, a kereskedelem számára nélkülözhetetlen. Az elkülönített alapokn ál maradva szóvá kell tenni a minisztériumonkénti "házi kassza" célzatú, több szempontból sem egészen átgondolt, nehezen átlátható alapösszevonási javaslatokat. Például: a kizárólag lakossági, vállalkozói, szervezeti befizetésből táplálkozó halgazdasági al ap beolvasztása vagy besöprése a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapba. Nem tartom helyesnek a Szolidaritási Alap és a Foglalkoztatási Alap összevonását, úgynevezett átjárhatóságának megteremtését. A Szolidaritási Alap és a Bérgarancia Alap együttes, 1994. évi költségvetési tervben kimutatott záró állománya meghaladja a 14 milliárd forintot. Ha az 1994. évben a Foglalkoztatási Alapra már megtett átcsoportosításokat együtt nézzük, akkor 20 milliárd forintos nagyságrendű lehet az a szufficit, ami a befizetett munk aadói és munkavállalói járulékok mérséklését indokolttá és lehetségessé tenné. (13.20) Ezen lépésre a még meglévő, a költségvetésben kimutatott szufficit is alapot ad. Javaslat: a munkaadói járulék 5 százalék helyett maximum 4 százalékra, a munkavállalói j árulék 1 százalékra mérséklődjék. A munkanélküliek ellátásával kapcsolatos feladatának a Szolidaritási Alap még így is eleget tudna tenni; az összevonás, a járulékmérték csökkenésével egy időben, a Bérgarancia Alappal képzelhető el. Ez utóbbi kizárólag a S zolidaritási Alap négyötöd részben munkaadói befizetéséből és kis mértékben munkavállalói járulékból táplálkozik. Nem tűnik korrekt megoldásnak ezek beseprése a költségvetésbe még úgy sem, hogy az állami kötelezettségű Foglalkoztatási Alapná l megoldaná a költségvetés finanszírozási problémáit. Ugyancsak szóvá kell tenni azt a módszert, ami a költségvetés támogatásaként tünteti fel azt a 12 milliárd forintot, amit nem a törvényben rögzített bruttó bér arányában, hanem kvázi átalányként a költs égvetési intézményi szférában foglalkoztatottak után az államnak, mint munkaadónak, törvényben előírt kötelezettsége befizetni. A költségvetés szinte elintézett tényként kezeli a két alap átjárhatóságát, holott ennek megvalósításához a foglalkoztatási törv ényt módosítani szükséges. A költségvetési törvény megalapozottságához felsorolt törvénymódosítások sora ezt nem tartalmazza. Szükséges feltétele a módosításnak az Érdekegyeztető Tanácsban történő döntés. Összegezve: Az elmondottakkal kapcsolatban a kétség ek úgy merülnek fel a bevételi oldalról mint a gazdaság további terhelhetősége, elvonási növekményei, és ezzel egyidejűleg a kiadási oldalon mint működési
