Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MIAKICH GÁBOR (MSZP):
2504 importálni, nem pedig tők ét exportálni! Mi pedig most már nagyon régóta tőkét exportáló ország vagyunk, tehát pont ellentétes irányban haladunk, mint a kapitalizmus, mint a piacgazdaság építése. Kérem, én kimondom kerek perec: önök felültettek minket a mátészalkai feketevonatra, é s azt állítják, hogy a Wiener Walzerre váltottunk jegyet! (Derültség.) Szó sincs róla! Mi nem a Wiener Walzeron ülünk, hanem a mátészalkai feketevonaton; csak még nehezebb, súlyosabb helyzetbe fognak minket hozni. Úgy gondoljuk, akkor lesz Magyarországon d emokrácia, többpárti demokrácia, ha a végén majd egy olyan helyzetet teremtünk, hogy Mátészalkán lesz Európa közepe, és ne kelljen látnunk, amikor az ország nyugati feléből átmegyünk a keletibe, hogy milyen tragikus színvonalcsökkenés van a két országrész között - lassan már nagyobb a különbség, mint ha valaki Európából átmegy Afrikába. Tehát nekünk ehhez igenis minden tartalékunkat igénybe kell vennünk, és az elmaradott országrészeket, a kisembereket kell megsegítenünk. Ha itt egy olyan költségvetés kerül elfogadásra, amely megint a szőnyeg alá söpri a dolgokat - fű alatti módszerekkel akarja elaltatni a magyar népet , akkor hiába fogják nekünk mondani, hogy az az ország, amely mértani pontossággal Európa közepén fekszik, majd az önök munkálkodásának eredm ényeként el fog jutni Európába. Nem Európába fog eljutni ez a nép, hanem ennek a népnek a bérmunkás helyzete, a bérrabszolga helyzete jut az ilyen költségvetés eredményeként! Önök ne fogadjanak meg olyan tanácsokat, mely tanácsok alapján eddig tönkrementek országok, de ezen tanácsok alapján - amelyeket én kifogásolok - még soha nem lábalt ki ország a bajaiból. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Képviselő úr, azt hiszem, a mostani felszólalása - legalábbis engem - meggy őzött arról, hogy helytelenül jártam el. De nem akkor, amikor a mondat közben megszakítottam önt, hanem akkor, amikor egyáltalán hagytam azt, hogy ezt a mondatot megkezdje. Köszönöm szépen. (Taps.) Soron következik Miakich Gábor, a Magyar Szocialista Párt részéről; őt követi majd Szakál Ferenc, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Átadom az elnöklést Salamon László alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Salamon László foglalja el.) MIAKICH GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jó lenne ilyen vehemenciával folytatni ezt a tárgyalást, mint ahogy Torgyán úr előttünk előadta. Mégis jobban hiszek a csendes, megfontolt szónak, mint a néha nagyhangú kiabálásnak. A tisztelt ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt napok vitái során nagyon sok észrevételt tettek a költségvetéssel kapcsolatban. Hadd idézzek néhányat! Elhangzott az, hogy nem tartható a hiány mértéke; túlzott az adóztatás; nem kap elég pénzt egyegy ágazat, a gazdaság egyegy részterülete; néhányan hiányolták az ÉTmegállapodást - ma meg hallottuk azt, hogy minek köttetett meg?! Egy kicsit bizalmatlan és bizonytalan vagyok. Mint kormánypárti képviselő, hogyan folytassam ezután? Miről szóljak a költségvetési vita kapcsán? Nagyon úgy néz ki: úgy szólni, hogy ellenzéki képviselőtársai mnak megfelelő legyen, nagyon nehéz. Szabó Iván ma kis politikai expozéjának elején azzal kezdte, hogy felhívta a figyelmet arra, ne hivatkozzunk mindig az elmúlt négy évre. Sőt, a szemünkre vetette, hogy az a bizonyos rendszerváltás másféle folyamat volt. Egyetértünk ezzel; mi nem kívánunk rendszert váltani, de azért engedtessék meg, hogy nekünk is furcsa legyen az, ha minden érv helyett csak az elmúlt negyven évre való hivatkozás történik. Akkor lássuk a tényeket, egy kicsit azt, hogy miről is szól ez a k öltségvetés! Egy számsorral kezdeném: a konszolidált bruttó adósságállomány az egy év alatt előállított nemzeti termék
