Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2497 látná, mit is értünk azon a kultúraképen, amelyben minden magyarországi lakos otth on érezheti magát. Ugyancsak kulcsfontosságú, hogy elkészítsük az egyházak finanszírozásának hosszú távon is megoldást kínáló dokumentumát. Ehhez bizottságokat állítunk fel az összes érintett fél részvételével. Így állunk tehát! Én is tudom, állhatnánk sok kal jobban, lehetne sokkal több pénzünk. Önmérsékletet kell tanúsítanunk, s egyben kérlelhetetlennek kell lennünk a stratégiai kérdésekben. Jónéhány olyan kérdés van, amely még vitát jelent köztünk és a Pénzügyminisztérium között, hiszen szót kell majd vál tanunk a közintézmények helyzetéről az új energiaárak életbe lépése után. Nyilvánvaló, hogy senki sem akarja bezárni iskoláinkat, tehát biztos vagyok benne, hogy megfelelő megoldást fogunk találni, mert ez stratégiai kérdés. A megoldás nyilván összefügg a kompenzáció kialakítandó rendszerével, amelyben a rászorulók közt ott találjuk a nyugdíjasok mellett az iskolákat is. Át kell tekintenünk az egész oktatási rendszer pénzügyi támogatási rendszerét, vizsgálnunk kell hatékonyságát. Nyilván sok szót kell még v áltanunk például a jóval szerényebb anyagi vonzatokkal járó magánmecenatúrát lehetővé tévő törvények kialakításáról, illetve a beruházások kultúrafinanszírozásának, ösztönzésének kérdéséről, amelyre oly sok nyugati országban látunk működő példákat. Meggyőz ődésem, hogy jó lelkiismerettel senki nem mondhatja, hogy a Művelődési és a Közoktatási Minisztérium közalkalmazottjai, illetve vezetése ne követne el mindent azért, hogy a magyar oktatás és kultúra ügye ne vesszen el. De egyetlen dolgot nem vállalok soha. Mint azt fentebb ígértem, visszatérnék egy kérdésre, ez pedig a demagógia. Szülővárosom egyéni képviselője vagyok, gyakran járok haza és tudom, hogyan élnek szüleim, szomszédaim. Ismerem az országot épp úgy, mint bárki más, épp úgy, mint a tegnap még sztr ájkon gondolkodó közalkalmazottak. Épp oly jól tudom, mint ők, hogy milyen nehezen élnek. De igen nehezen él ebben az országban még soksok millió ember, aki nem sztrájkolhat, mert nincs abban a helyzetben, hogy bárkit ezzel fenyegessen. Ápolónők, bányászo k, kereskedelmi dolgozók épp oly nehezen élnek meg, mint a pedagógusok. Nem hinném, hogy ezt épp nekem kellene elmagyaráznom nekik. De azért hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a közalkalmazottak tiltakozása mindig különösen bonyolult, nehéz kérdés. H iszen kitől várnánk el több türelmet és bölcsességet, mint a tanároktól, akikre - ki tagadná - rettenetes súlyok nehezednek, de akiknek, szemben oly sok, nehéz helyzetben élő társukkal, megadatik az alkotás naponta megismétlődő élménye, akik példát teremth etnek nemzedékek számára. A minap még én is tanítottam, s pontosan emlékszem arra a boldogságra, amellyel órámra igyekeztem. Természetesen tegyék, amit lelkiismeretük diktál, s a kormány tisztességes tárgyalópartnerük lesz. Ennek eredményeként is külön örü lök annak, hogy tegnap este végül is megállapodtak egymással a munkavállalók és a kormány. Persze, felelős értelmiségieknek kellene talán a legtöbb önmérsékletet tanúsítaniuk. Kedves amerikai íróim egyike, Malamud "Új élet" című regényében olvasható megáll apítással kell együtt élnünk: "A korszak rossz. Más korszak nem adatott! Nos tehát ennyien vagyunk, ilyenek vagyunk. Nincs hova hátrálni, nincs hova visszalépni". Ki tud ennél jobbat ma - ez itt a kérdés. Lehet kritikával illetni a kormány elmúlt hónapokbe li munkáját, de nem ismerek alternatívát. Egyetlen lehetőségünk van: dolgozni tovább, dolgozni a fentiek szellemében! S az, hogy önök miként szavaznak, ez az önök felelőssége. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária ) : Megköszönöm Fodor Gábor felszólalását. Kétperces reagálásra kért lehetőséget még Szabó Iván felszólalásával kapcsolatosan Tardos Márton. Kicsit későn észleltük a monitoron, ezért elnézését kérem. És most megadom a szót. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) :
