Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2491 Végül a harmadik területe a báziskezelésnek, a deficitmenedzselésnek maga a monetáris politika lenne. A monetáris politikában látjuk, hogy új hely zet áll elő. Valami egészen másfelé indulunk el, az MNB most kezd el valami olyan monetáris politikát, amelyikről úgy tűnik, hogy a kormány jelenlegi álláspontjához közelebb áll. Ez azért lesz kulcsfontosságú, mert mint látjuk, a másik oldalról, a költségv etés másik területéről egy nagyon nagy kamatnyomás fog nehezedni a Magyar Nemzeti Bankra és a monetáris politikára, és én azt hiszem, hogy itt nagyon szűk mezsgyén dolgozunk és járunk akkor, amikor úgy kell megtalálni az egyensúlyt, hogy ez ne törje le a m egtakarítási kedvet, közelítsen azonban az átlagprofithoz, és ne gyilkolja le azt a megindult, elkezdett növekedést, amit egyébként a már nagyon nagy kamatmarzsok eddig is jelentettek. Ha valami a világon, akkor azt kell mondanom, az előző kormányzati cikl usban éppen ennek a betéti és hitelkamatok közti résnek a csökkentése volt a kiindulópontja annak a bank- és adóskonszolidációnak, amely eljutott egy bizonyos szintig, és pillanatnyilag úgy lebeg a levegőben, hogy hogyan lesz ez befejezve. Ennek folytán ne m igazán látjuk azt, hogy a kamatpolitikában, amely a gazdaságpolitika sarkpontja, mi fog történni a közeljövőben. Hozzá kell tennem, volt számomra egy igen rossz üzenete a pénzügyminiszter úr expozéjának, amikor arról beszélt, hogy ezentúl megszűnik a tár cák részvétele az adóskonszolidációban, mert ezt én tipikusan egy olyan restrikciós lépésnek tekintem, ahol a fiskális gondolkozásmód eluralkodik a szakmapolitikai szempontok fölött, és innentől kezdve nem gazdaságpolitikában, hanem csak költségvetési poli tikában gondolkozik. Ha kiirtjuk a szakmát az adóskonszolidáció területéről és ezt kizárólag pénzügyi szempontoknak rendeljük alá, akkor nagyobb bajt csináltunk, mintha hozzá se kezdtünk volna. Mindez tehát azt jelenti, hogy 1995ben a költségvetés nem a g azdaság reálfolyamatait tartja szem előtt, hanem kizárólag az elosztási szférában keresi a megoldást. A beruházások növelésére, a szerkezetátalakításra, a technológiai színvonal emelésére és a hatékonyság növelésére vonatkozó szándékok meglehetősen üres de klarációnak tűnnek ezeknek a figyelembevételével. Néhány szót kell szólnom a mezőgazdaság, az élelmiszergazdaság kérdéséről, és főleg, mivel itt megint elhangzanak szlogenek, ezzel szemben a számok mást tükröznek. Kérem, '94ben - nem vitathatóan - a mező gazdaság, élelmiszergazdaság termelésnövekedése 56 százalékra tehető. Az 1995. évi terv 12 százalék között mozog. Az exporttámogatások mértéke a 14,5 százalékról a benyújtott törvényjavaslat szerint 12re csökken, ami közel 10 milliárdos elvonást jelent az ez évihez képest. Az építőipar idei fejlődésének bővülése várhatóan a felére csökken jövőre, ami igényes új és vegyes vállalatokba behozott építési technológiák kapacitáskihasználásának a pangását és újabb csődhullámok elindulását indukálhatja. A terme lés hatékonyságának növelése, a komparatív előnyök elérése valóban a jövő exportteljesítményeinek a záloga. Összetett feladat, és azt hiszem, hogy itt az elmúlt évtizedekben pontosan ez a technológiai hatékonysági követelmény volt, ami elmaradt. Arra nézve , hogy itt milyen ellentmondás van még a kormánykoalíción belül is, engedtessék meg, hogy csak néhány idézettel szolgáljak, kommentár nélkül szinte, amelyek a növekedés, illetőleg a restrikció, az egyensúlyi helyzetek kérdését taglalja. A gazdaságpolitikai kötetből idézem a következő mondatot: "1995ben a stabilizációt szolgáló, a keresletcsökkentést célzó intézkedések nem a beruházások, hanem alapvetően a fogyasztás mérséklésére szolgálnak." (11.20) A pénzügyminiszteri expozé ban elhangzott: csak az export és a beruházások bővülésére épített növekedés lehet tartós. Tardos Márton képviselő úr a következőt mondta: rendbehozni az országot - igaza van azoknak, akik ezt mondják - csak akkor lehet, ha nem csupán visszafogunk, hanem f ejlesztünk. Végül Bauer Tamás képviselő úr is azt mondta, hogy a magyar gazdaságban a konzervatív kormány nem volt képes a strukturális változásokat elindítani, így ez a szocialistaliberális koalícióra marad.
