Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GYURICZA BÉLA (Fidesz):
2469 És, sajnos, nincs a költségvetésben olyan költségvetési számvetés, amely megalapozottá tenné az általam említett kérdésekre adott választ. M ásodsorban: nézzük azokat a szándékokat, amelyek a fegyveres erők hivatásos állományának, közalkalmazotti állományának és sorállományának helyzetével foglalkoznak. Valamennyiünk előtt ismert, hogy a kormányprogram kiemelten kezeli e tekintetben a hivatásos állomány helyzetének javítását. Ehhez a költségvetés - ma is elhangzott, figyelembe véve természetesen azt is, hogy várható '95ben 2021 százalékos infláció - a fegyveres erők hivatásos állományának bérnövekedésére 10 százalékos növekedést biztosít. Mi a dódik ebből? Ez sajnos azt eredményezi, hogy tovább nő a társadalmi létminimum alatt élő hivatásosok aránya, romlanak a katonák, a határőrök, rendőrök, közalkalmazottak - beleértve a sorkatonákat is , szolgálati élet- és munkakörülményei. Mivel a költségv etés a fegyveres erők anyagitechnikai működéséhez a feltétlenül szükséges erőforrásokat nem biztosítja, így csak szeretném önöket tájékoztatni, hogy a honvédségnél a feltétlenül szükséges, minimális összegnél mintegy 30 százalékkal, a határőrségnél 35 szá zalékkal kevesebb van csak a költségvetésben rögzítve. Ez sajnos azt eredményezi, hogy egyet kell érteni az Állami Számvevőszék szakértőinek megállapításával, amelynek lényege, hogy '95ben a fegyveres erők működőképessége ellehetetlenül. Harmadsorban: a k öltségvetést vizsgálva egy ellentmondást látunk, hiszen a meghirdetett program olcsó közigazgatást tartalmaz. (12.20) Az Állami Számvevőszék anyagának utolsó részéből idézek, és erre felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét: 1994ben a minisztériumok é s országos szervek támogatása 172 milliárd forint volt. 1995ben a tervezett költségvetés 203 milliárd forint növekedést mutat, ami közel 20 százalékot jelent. Végül elemezve a fegyveres erők és a honvédelmi szervek 1995. évi költségvetését, az alábbi köve tkeztetésre juthatunk: Növekvő költségek a központi szerveknél, csökkenő költségek csapat- és végrehajtói szinten. Két példával hadd bizonyítsam ezt. A Magyar Honvédség Parancsnokságának dologi kiadása 1994ben 275 millió forint, 1995ben 780 millió forint , ami közel háromszoros növekedést jelent. A Határőrség Országos Parancsnokságánál ugyanez a növekmény közel kétszeres. A költségvetés így sajnos klasszikus módon megteremti a törvényellenes tevékenység alapját. Hadd idézzek a honvédelmi törvény 42. §ából egy részt: Az egyszemélyi vezető felelős - foglalja össze a paragrafus - a katonai szervezetek hadrafoghatóságáért, a működés mindenoldalú biztosításáért. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy lehet ezt megtenni, ha a minimális feltételek sincsenek m egadva. Ezek alapján szeretném elmondani, hogy a beharangozott létszámcsökkentéseknek nincs értelme, ha azokat nem előzi meg a feladatok, a meglévő struktúrák felülvizsgálata és az ehhez hosszabb távra biztosítandó anyagi erőforrások együttes meghatározása . Joggal kérdezhetik tisztelt képviselőtársaim, hogy ennyi gond és ellentmondás után mégis mi a javaslatunk. Változatlanul az a javaslatunk, hogy szükség lenne egy konszenzuson alapuló reális elemzésre, egy következtetéslevonásra, amely következtetéseket a társadalom elfogadja, megérti, és egy olyan közép- és hosszú távú tervezésre, amely az általam a bevezetőben elmondott biztonságpolitikával és honvédelmi stratégiai célokkal egyezik. Ez mit tartalmazna? Tartalmazná, hogy azt a meglévő költségvetést, amel y összességében - ma már volt róla szó - nem sok, a fegyveres erők két komponensére, a honvédségre és a határőrségre közel 90 milliárd forint. Azonban amikor az ország olyan helyzetben van, amilyenben most mi vagyunk, nagyon lényeges, hogy ezt a 90 milliár d forintot mire és milyen prioritással költjük el. Hadd mondjak egy példát. 1989ben a magyar fegyveres erők néphadseregi része békében 150 ezer főt jelentett. Akkor Budapesten ugyanazok az intézmények és objektumok álltak e 150 ezer fős békelétszám fennta rtására, mint amelyek ma állnak a fegyveres erők, a honvédség rendelkezésére,
