Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2461 majd, haza kell menni, szembe kell nézni a választókkal - és ez, azt hiszem, nem minden esetben lesz kellemes. És... hát ezért sajnálom őket. De hát nem a sajnálkozás ideje van; ez a parlament. El kell mondjam, itt az előttem felszólaló MSZPs ké pviselőtársak közül többen megemlítették, hogy érdekes módon mi, akik a jobb oldalon ülünk, baloldali retorikát használunk: mi vagyunk azok, akik a társadalom érdekeiért küzdünk, akik a kisemberek érdekeiért küzdünk - és nem ők, akiknek ez lenne a feladatu k. (11.40) Ez egy teljesen helytelen felfogás, mert a jobboldal nem azt jelenti, hogy nem érzékeny a szociális problémák iránt, nem azt jelenti, hogy nem kívánja a társadalom jobb közérzetét, nem kívánja a megélhetés javítását, tehát ne keverjük ezeket a d olgokat, és ne baloldali és jobboldali elképzelésekről beszéljünk ilyen esetben. Természetesen, amikor a szakszervezetekkel szövetkezett az MSZP, akkor felmerült a közvéleményben, a lakosságban, hogy biztosan azért, mert a szakszervezet érdekvédelmi szerv, valószínű, hogy a társadalom, a kisember érdekeit fogja nézni, ezeknek az életkörülményein próbál javítani. Ez egy feltételezés volt, de megdöbbentő módon pontosan az ellenkezője történt, az ellenkezője történik. Arra a megjegyzésre, amikor azt mondta a t isztelt MSZPs képviselő innen a pulpitusról - előttem nem sokkal , hogy a pénzügyi kormányzatnak, a pénzügyminiszter úrnak van igaza, és nekünk nincs, mi nem értjük, és mi csak azért mondjuk, mert ellenzék vagyunk és ez a kötelességünk, akkor felhívom a szíves figyelmét, hogy az nem volna baj drága pénzügyi kormányzat, az nem volna baj drága képviselőtársaim, hogyha Lányi Zsolt független kisgazdapárti képviselő nem értene egyet a költségvetéssel, még az sem volna olyan tragédia, ha az a 26 független kisga zdapárti képviselő sem értene egyet a költségvetéssel és ezt ragozhatnám a többi jobb oldalon helyet foglaló pártoknál. Itt nagyobb baj van, drága képviselő urak: az egész társadalom nem ért egyet ezzel a költségvetéssel. Ha a tisztelt képviselőtársam olva sná az újságot, hallgatná a rádiót, nézné a televíziót - valószínűleg nincs ideje, mert itt ül a parlamentben , akkor nincs olyan társadalmi réteg, nincs olyan foglalkozási ág, ahol ne a sztrájkra készülődnének. A mozdonyvezetőktől kezdve az egészségügyi dolgozókon keresztül, a pedagógusokig... és nem akarom ragozni az összes olyan szervezetet, olyan érdekvédelmi szervezetet, amelyek arra készülnek, hogy sztrájkkal, munkabeszüntetéssel, különböző eszközökkel megakadályozzák, hogy ez az országrontó költségv etés megszavazásra kerüljön. Egyszerűen az életfeltételeiket, a megélhetésüket, az állásukat féltik. Gyakorlatilag higgyék el nekem, hogy - bár nem ildomos itt anekdotákat mesélni - ezek a felszólalások egy kicsit emlékeztetnek arra a bizonyos anekdotára, amelyben a bolondokházából a bolondok néznek ki a kerítésen és azt mondják: "Nézzétek meg, mi vagyunk a normálisak, az mind bolond, aki ott kint van!" Ez így látszik ma: az egész társadalom bolond, és önöknek van igazuk. Ez egy elég veszélyes és csúszós pá lya. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt nemcsak kritizálni akar, hanem keresi azokat a forráslehetőségeket, amelyekkel a költségvetési egyensúlyt valahogy fenn lehetne tartani, ugyanakkor a teljes társadalom teherbírását figyelembe véve, a t ársadalomban elsűrűsödő szinte megoldhatatlan terheket valami módon csökkenteni tudja. Mi ebben gondolkodunk, erről vitatkozunk, erről beszélgetünk, ezért a múltkor, amikor először szóltam ehhez a témához, akkor említettem két forráslehetőséget. Akkor csak 8 perc 10 másodperc, most egy kicsit több áll rendelkezésemre, erről a két témáról egy kicsit kibontva szeretnék beszélni. Az egyik a privatizáció. Mi öt éve hirdetjük, hogy a privatizációból és az állami tulajdon lebontásából hiányzott egy jelentős elem, amelyet egyszerűen reprivatizációnak hívnak, tehát először becsületesen kellett volna a tulajdont rendezni. Ez miért fontos? Egyrészt azért, mert ezt követeli az erkölcs, a római jog és egyéb dolgok, mert a magántulajdon szentsége egy olyan dolog, hogy am it erőszakkal elvesznek, térítés nélkül, kártérítés nélkül
