Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2458 viszonyoknak, amikor vetni lehet, vetni érdemes, vetni kell. De olyan gazdasági helyzet KözépEurópában elfogadhatatlan, amelyben parlagon maradnak földek, amikor munkaerőfeleslegünk van. Hadd mondjam el, 1944ben, nem önszántamból, egy munkásszázad k eretében különböző háborús és nem háborús feladatok ellátásában volt részem. Átéltük Dosztojevszkij nagy élményét, az Emlékiratok a holtak házából, idézem, amikor a fegyenceket teljesen céltalan feladatokra használták föl. Ő leír ilyen esetet: kiütni egy c sónaknak a fenekét a tó közepén, aztán kivontatni emberi erővel, újra befenekelni, újra kivinni, embergyalázó, embert megtörő feladat. Átéltem ilyeneket. És örültünk, amikor más munka nem lévén egy, akkor Magyarországhoz tartozó, most Szlovákiához tartozó községben a helyi vezetők a céltalan munkára bennünket hajszoló keretnek azt a tanácsot adták, hogy évszázad óta itt van egy magas fennsíki legelő, tele elszórva kövekkel. Itt vannak ezek a fiatal legények, hát gyűjtessék össze velük a köveket, hogy a lege lő marha megszabaduljon ettől. Gyűjtöttük a köveket, lelkesen. A kövekből kerítés készült, kérem szépen, a legelő révén, és amikor elvonultunk, a község megköszönte, hogy valamit, amire nem volt erő és összefogás, most mi megcsináltunk. A példa, mint minde n példa, persze sántít. Mert nem kényszermunkásokról van szó. De ilyen célfeladatok helyben és országosan adódnak. Nincs ok arra, hogy a munkaerő felhasználásában, annak értékesülése arányában, díjazott feladatként ne kerüljenek be ilyenek. Csak impulzusok kellenek, csak kezdeményezés kell, csak elszánás kell, hogy a pocok, ugye, ha jól tudom, a mezei egér 60at kölykezik egy nyáron, hát ne szaporodjon el olyan mértékben, hogy a káros növények ne szórhassák szét stb., stb. az ártó termésüket a szélben. Nem akarom folytatni. Én azt hiszem, óriási lehetőségek szunnyadnak a társadalomban, ha az emberi értékeket mozgásba hozzuk. De visszatérve a fő mozzanatra, emésztem az időt, kérem, talán ez az epizód sem volt káros. Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy hol látom én a deficitet. Egyfelől amit vezérszónokunk elmondott, a gazdasági élénkítés programjának a hiányában is. Tessék megnézni a tőzsde számait! Nyugaton haját tépné a kormány, ha a tőzsdének a számai úgy alakulnának, mint most az utóbbi hetekben, a költségve tés megismerése óta. Elgondolkozott a tisztelt kormány, hogy hogy lehetne itt a gazdaság embereinek nagyobb perspektívákat nyújtani? Külföldön, külpolitikusaink nyilván figyelemmel kísérik, aggasztónak látják a magyar tőzsdén kialakult helyzetet. Egy szót sem lehet, nem minden ülést ültem végig, hallom az erről szólókat. És össze is kapcsolják azzal a körülménnyel, hogy milyen perspektívákat nyújt kormányunk a magyar gazdaságnak a financiális helyzet állandó stabilizálására irányuló pénzügyi szándékokon kív ül. De deficit nemcsak itt van. Sajnos, rosszul ütemeztem spontán született hozzászólásomat, nem számítottam arra, hogy ma idő lesz, ezek szerint kevés idő a felszólalásomra. De szeretném jelezni az ordító deficitet másutt. Szóltak róla mások. A demográfia i deficitünkről. Nem ismerek a statisztikában olyan szomorú helyzetet, ami az utolsó fél évszázadban Magyarországon e téren kialakult, és ebben a költségvetésben semmi biztatót nem látok, hogy a pénzügyi deficit a demográfiai deficitünk felszámolásával tár sulni tud. Pedig a kettő között kölcsönhatás kell hogy legyen. Köszönöm a mosolyokat, nyilván az egyetértést fejezik ki. De látom a másik deficitet is. Az oktatásügyi, művelődési deficitet. Igenis ki kell tűznünk e téren is a célokat. Megítélésem szerint k özépeurópai státusunk a 18 évig tartó kötelező oktatás bevezetését elnapolhatóvá, de el nem hónapolhatóvá teszi. Itt kopogtat ajtónkon ez a követelés, belülről a tudatszint aggasztó alacsonysága folytán, ami mindenféle demagógiának a leginkább keretet biz tosító, aggasztó jelenség. Másfelől az a körülmény, hogy körülöttünk felnőnek a kedvezőbb oktatási feltételeket biztosító országok, és ha mi a pénzügyi, az egészségügyi deficit felszámolása mellé a művelődési deficit felszámolásának szándékát nem csatoljuk kellő biztosítékokkal, aggasztó lesz nemcsak a holnapunk, hanem a nagyon remélt holnaputánunk is.
