Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 24 (38. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
2420 Az alapszerződések kérdéséből egyetlenegy szempontot szeretnék kiemelni: azt, hogy semmiféle alapszerződést nem lehet addig aláírni, amíg a határon kívül - jelenleg Romániában és Szlovákiában - élő magyarsággal kapcsolatban meggyőző bizonyítékokat nem kapunk, hogy a nemzetközileg elismert, az egyesült nemzetek által támogatott és eg yhangú határozatban kimondott alapvető nemzeti kisebbségi jogaikat gyakorolhatják. Nem garanciát kérünk és nem ígéretet - nem véletlenül mondtam el a nagy nemzetközi ígéreteket, amikből semmi sem lett , hanem olyan gyakorlatot, amely meggyőző, hogy ezek a magyar polgárok emberi méltóságukat, nemzeti öntudatukat megőrizve, nyelvüket használva, kultúrájukat ápolva, ahol lehet, politikai autonómiát kialakítva élhetnek. Ma már köztudott tény, hogy ez nem csak a kisebbség érdeke: ez az ország érdeke. Ma már köz tudott, hogy egy olyan államnak sem lehet belépnie az Európai Unióba, amely a nemzeti kisebbségi jogokat nem pártolja, nem védi, és nem engedi azok érvényesítését. Nekünk nemcsak az Országgyűlésben kell elmondani, nemcsak különböző nyilatkozatokat kell ten ni: ma már fórumok vannak, ahol lehetőségünk van az alapszerződések megkötése előtt bizonyítékokat szerezni a nemzeti kisebbségi jogok érvényesüléséről. A külügyminiszter úrnak az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, 1994. októbert 3án elmondott beszéde szerint em ezt a kérdést kissé gyengén érintette. Sokkal erősebben kellene kiemelni a nemzeti kisebbségi jogok védelmét, és különösen azt, hogy most lehetőségünk van a nemzetközi jog keretei között akár ma már az Egyesült Nemzetek emberi jogi főbiztosának vagy ped ig az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet keretén belül működő ezen osztály - nem főbiztosának - vezetőjének minden panaszt beadni, és ők lehetővé teszik annak kivizsgálását, sőt szakértők megnevezését. Az alapszerződést tehát, igen tisztelt Há z, nem elsietni kell, hanem jó eredményekre kell törekedni. Megmondom őszintén: nekem nincs teljes bizalmam abban, hogy az alapszerződések előkészítése során ezek a szempontok érvényesülni fognak. Úgy érzem, az Országgyűlésnek kötelessége - és a Keresztény demokrata Néppárt ebben éberen részt fog venni , hogy olyan alapszerződés ne kerüljön ide, amely az előbb vázolt feltételeket nem valósítja meg. Végül a határkérdés. Rendkívül kényes, tudom. Nagyon nehéz hozzányúlni, de mi azért vagyunk itt, hogy hozzányú ljunk. Azt hiszem, azokhoz a szempontokhoz és azokhoz a feltételekhez, amiket a helsinki záróokmány leszögez, tarthatjuk magunkat. Azt Románia is aláírta, Csehszlovákia is - akkor még, ugye Csehszlovákia volt, de Szlovákiát köti. Ez kimondja a területi éps ég tiszteletben tartását, az erőszaktól való távolmaradást, ugyanakkor mindig lehetőséget ad a békés tárgyalásokra. A kormánynak nem lehet olyan feltételeket elfogadnia - és remélem, nem is fogad el , amelyek a határok véglegesítését jelentenék, mert ez t úlmegy a kormány hatáskörén. Ez történelmi feladat. Mi maradjunk a határok sérthetetlenségénél, annál is inkább, mert az én szemem előtt olyan határok vannak, amelyek lényegében nem léteznek, hanem szabadon tudnánk rajtuk közlekedni, szabadon tudnának rajt uk átjönni. Az Egyesült Nemzetek közgyűlési határozata is kimondja, hogy bármelyik polgár átmehet egy másik országba, és kapcsolatot tarthat azokkal, akikhez nemzeti, vallási vagy nyelvi közösség fűzi. Tudom, ez még egy kicsit messze van, és XX. századunka t megszégyenítőek azok a körülmények, ahogy néha a határokon át lehet menni. De efelé törekedve egy szempontot tartok szem előtt: az ott élő kisebbség érezze, hogy mi az ő jogaiért síkra szállunk, és emberi méltóságukat megőrizve, magyarok maradhatnak. Kös zönöm. (Taps.) (13.00) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm Varga László felszólalását. Egyidejűleg felhívom a figyelmét, hogy a parlament által hatpárti megállapodással megszavazott Házszabály 54. § (1) bekezdése a következőt mondja: "Az elnök a zt a felszólalót, aki eltér a tárgytól, felszólítja, hogy térjen a tárgyra. Egyidejűleg figyelmezteti az eredménytelen felszólítás következményeire." Én tisztelettel ezzel a felszólítási
