Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2361 éppen azért, hogy a tárca ezt másra ne használhassa föl, éppen azért, hogy ilyen hivatkozási alap a jövőben ne lehessen. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót S elmeczi Gabriella képviselőtársunknak, a Fiatal Demokraták Szövetsége frakciójából, egyben kérem felkészülésre Bogárdi Zoltán képviselő urat. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelen felszólalásomban a költségvetés szociálpolitikai vetüle tével szeretnék foglalkozni. Hiszen ez a költségvetés az első megtestesülése az annyit emlegetett szociális érzékenységnek. Hát nem panaszkodhatunk, bőségesen megnyilvánul. Nézzük meg rögtön az önkormányzatoknak e célra juttatott pénzeszközöket. Végigbogar ászván az indoklást, lassanlassan egy új népmese körvonalai kezdenek felsejleni, valami olyasmi címmel, hogy "Az önkormányzatok és a ravasz pénzügyminiszter". A jövő évben az önkormányzatok az eddigi 30 százalékos személyi jövedelemadóhányad helyett 35 s zázalékot kapnak, de ezzel a plusz 5 százalékkal úgy járnak az önkormányzatok, hogy kaptak is, meg nem is. Mert mindazt a pénzt, amit átengedett szja formájában kapnak, azt csökkentett normatíva formájában el is veszik tőlük. Persze mindezt nominális érték ben, hiszen az infláció kompenzálása csak a kormány kedvenc intézményeinél fordul elő. Így tűnik el az a 7 és fél milliárd, ami a munkanélküliek jövedelempótló támogatását szolgálta az önkormányzatoknál, valamint egy másik 7 milliárdos összeg a szociális n ormatívából. Ez az átcsoportosítás egy egészen furcsa szociálpolitika képét rajzolja fel, amit valahogy úgy jellemezhetnénk, hogy akinek van, adnak, akinek nincs, attól még azt is elveszik, amit a magáénak gondol. Mert mi is történik ennél a pénzátcsoporto sításnál? A magasabb szjahányad azoknál az önkormányzatoknál eredményez plusz bevételt, ahol a lakosság jövedelemszintje magas, így ezeken a helyeken a szociálpolitikai normatíva csökkentése akár elfogadható is lenne. Ellenben az alacsony szjabevételű ön kormányzatoknál értelemszerűen magas szociálpolitikai normatívára lenne szükség, ehelyett ezeknek az önkormányzatoknak nominálisan is csökkenni fog a bevétele. Ráadásul a maximálisan adható szociálpolitikai normatívát jelentősen csökkentik. Ebből a csökken tett összegből kellene az önkormányzatoknak a rendszeres szociális és nevelési segélyezést, a lakásfenntartási támogatást, az ápolási díjat, az átmeneti segélyezést, a temetési segélyt, a köztemetést, a közgyógyellátást, a szociális étkeztetést, valamint a gyermekek napközbeni ellátását finanszírozni. Valószínűleg nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük, jó néhány esetben nem fog sikerülni. A normatívák kapcsán még egy, lassan már szokássá váló kérdésről kell szólnom, a bölcsődékről. A bölcsőde az egyetlen gyermekintézmény, amelyre 1990 óta nem jár normatíva. Meg is lett ennek az eredménye: az elmúlt négy évben a bölcsődések száma közel a felére csökkent. S erre nem ad magyarázatot sem a születésszám csökkenése, sem az anyasági ellátások kielégítő volta, sem pedig a munkanélküliség mértéke. A csökkenés legfőbb oka az volt, hogy az önkormányzatok nagy része megértette ezt a nem túlságosan kódolt üzenetet: a bölcsőde fenntartása saját úri passziójuk, ha éppen erre akarják költeni az egyre fogyatkozó p énzüket, ám tegyék. Furfangos pénzügyminiszter volt már korábban is, így került a költségvetésbe a szociálpolitikai normatíva indoklásába, hogy napközbeni gyermekmegőrzés céljait is szolgálja. Ez persze nem intézményi normatíva, úgyhogy az az önkormányzat is csorbítatlanul megkapja, amelyik bezárja az összes bölcsődéjét. Korábban voltak olyan hangok, hogy a bölcsőde egy szocialista maradvány és a gyermeknek az anyja mellett a helye, ezért semmi szükség rá, valamint azért nem kell rá normatíva, mert bölcsőde nincs minden településen. Hát a bölcsőde szerintem körülbelül annyira szocialista maradvány, mint amennyire sztálinista maradvány a Magyar Tudományos Akadémia. Van ugyanis néhány boldogabb történelmű ország, ahol csak hírből ismerték a létező szocializmus t, és mégis a bölcsődés gyermekek aránya kétháromszorosa Magyarországénak, mint például Anglia, Hollandia, Franciaország. Ezek az országok rendkívül nagyra értékelik a magyar bölcsődék szakmai színvonalát, és értetlenül figyelik a hazánkban történteket. Egyébként a közelmúltban volt egy
