Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. URBÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2348 A fogyasztásnak és az importnak a többi említett mutatótól való eltérése a legfőbb gondunk, a legfőbb problémánk, és valóban ezzel kell valamit kezdeni. Lényegében ezt az eltérés t finanszírozta a külföld, a külső eladósodás, illetve részben a növekvő belső eladósodás is. Kádár Béla 1991es adatokra hivatkozva azt mondta, nem igaz, hogy ha visszaesik a gazdaságban a belső termelés és a költségvetés hiánya megnő, hogy ez automatikus an a nemzetközi fizetési mérleg romlását kellene, hogy eredményezze. Valóban nem akkor, ha a belföldi megtakarítások erre fedezetet nyújtanak. Ez '91ben igaz volt, de már '92től nem, és sajnos ilyen lehetőség nincs. Tehát a belföldi megtakarításokon túlm enő költségvetési deficit sajnos mindig automatikusan növeli a külső eladósodást. Ez valóban egy komoly korlát. Erre a felismerésre épít a beterjesztett költségvetés. Az előzetes részletes indoklás és gazdaságpolitikai koncepció ebből a két tételből indul ki. A gazdasági felemelkedéshez, egy tartós növekedéshez az szükséges, hogy a fogyasztás és a beruházás arányát eltoljuk, jelentősen megváltoztassuk. A másik, hogy a külkereskedelmi mérleget javítsuk. Ebben én már némi hangsúlykülönbséget szeretnék tenni, illetve az én álláspontom ettől némileg eltér, erre majd visszatérek. Kádár Béla hiányolta azt is, hogy említsünk már példát arra - ő úgy fogalmazott , amikor fiskális restrikció strukturális átalakulási problémákat segíthet megoldani. Nos, ilyen példát v alószínűleg nem könnyű mondani. Azonban van példa arra, amikor ezt az összefüggést, ezeket a korlátokat figyelembe véve sikerül a mienknél sikeresebb strukturális alkalmazkodást végrehajtani. Erre Csehország és Lengyelország látszik példának a régióból az elmúlt években. Ugyanis Csehországban és Lengyelországban a fogyasztás követte az összgazdasági teljesítmény, a GDP alakulásának visszaesését. Ezen keresztül persze az életszínvonal, a bérszint és a bérköltségek alakulása dollárban mérve a mienknél jóval a lacsonyabb szinten áll. Én azt is merném állítani, annak oka, hogy Csehország és Lengyelország külkereskedelmi mérlege a mienknél sokkal jobb pozíciót mutat, döntő mértékben összefüggésben áll bérköltségeikkel. Ezekben az országokban 3050 százalékkal alac sonyabbak voltak az elmúlt években a bérköltségek, és még mindig legalább 2030 százalékkal - dollárban mérve - alatta vannak a miénknek. Ebben a bérköltségben szerepet játszik a bérjárulékok mértéke is, mert sajnos a munkaadóknak ezt is fedezniük kell. I tt kapcsolódik lényegében ez a probléma a közösségi fogyasztáshoz és az újraelosztási rendszerek reformjához. Azért magasak a bérköltségeink részben, mert túl magasak azok a béradók, amelyekből viszont ezeket a juttatásokat kell finanszírozni. Ez a helyzet . Mondhatná valaki, hogy persze, de itt van az adósságszolgálati tétel. A fizetési mérlegpozíciónkban - hogy a fizetési mérlegünk ekkora deficitet mutat - valóban szerepet játszik az adósságszolgálat is. Szándékosan utaltam az imént a külkereskedelmi mérle gre, mert a cseh külkereskedelmi mérleg majdnem egyensúlyi pozícióban van, Lengyelországban is mindössze 2,3 milliárdos deficitet mutat, ami tekintettel arra, hogy az egy sokkal nagyobb gazdaság, mint a miénk, a mi 3 és fél milliárdunkkal összevetve az is igencsak kívánatos eredmény, s jelenleg, sajnos, nehezen elérhető a mi számunkra. Nos, tehát a célkitűzésekben és a hangsúlyokban, a követendő koncepciókban alapvetően egyetértek azzal, ami a beterjesztett pénzügyminisztériumi költségvetés indoklásában sze repel. Mégis van azonban némi véleménykülönbség közöttünk. Az egyik kérdés magának a deficitnek a megítélése. A GDP öt és fél százalékára kihozott deficit, a 280 milliárdos deficit állandó hivatkozási alap arra, hogy ezzel valami nagy korrekciót hajtunk vé gre. Ha azonban összevetünk mindössze három tételt az ez évi és a jövő évi költségvetés számai közül - a deficitet, a kamatszolgálatot és a privatizációs bevételeket , akkor érdekes összefüggésre jutunk. Nevezetesen: az adósságszolgálat nélküli deficit na gyságát - ami az idén 250 milliárd - jövőre 280 milliárdra tervezzük. Ez egy 30 milliárdos túllépés. A kamatszolgálat azonban, amely a fő oka ennek a deficitnövekedésnek, az idén 290 milliárd, jövőre 450 milliárd. Tehát az 160 milliárddal nő. Látszólag teh át 130 milliárdnyit egyéb tételeken hoz ez a költségvetés, és ez az, amitől mindenki
