Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GERÓCS JÓZSEF (FKGP):
2328 semmi probléma se közöttük. Amikor megindult a szövetkezetek centralizálása, akkor indult meg az állatállománynak a csökkenése és a kis falvaknak az elsorvadása. Majd elmondom, nemcsak a ló, a szarvasmarha, és a többi is. A növénytermesztés bizonyos fokig emelkedett, mert ugye akkor indult a gépesítés, de viszont az állattenyésztés csökkent, a telepeket fölszámolták, a z állatokat eladták. Akkor kezdődött a vagyonfelélés, a telepeket pedig szétbontották. Ha újra ezt a centralizált politikát fogjuk folytatni, akkor ez a dózer nélküli Ceausescupolitikához fog vezetni. Ugyanis a kis falvaktól pont azt veszik el, ami az éle tlehetőséget biztosítja számukra, nevezetesen a földet. Ugyanis, ha a kis falvakban nem lesz a lakosság tulajdonában föld, nem lesz miből megéljenek. Jól tudjuk, hogy a termelőszövetkezet megalakulása előtt Magyarországon milyen fejlett gazdálkodás volt ak kor, 1959ben, amikor még kisparaszti gazdálkodások, kistermelői gazdálkodások voltak. Minden talpalatnyi föld meg volt művelve, az árkok úgy néztek ki, mint Ausztriában, a falvak tiszták és rendezettek voltak. Magyarország történetében az állattenyésztés akkor állt a legmagasabb szinten. A növénytermesztés ugyan nem volt ilyen magas szinten, de annak megvolt az oka, hogy miért. Ugyanis a régi gazdaságokban a kukoricának a tőszáma úgy 45 00050 000 között volt, igaz, hogy közötte egy csomóban termeltek tökö t, aztán babot, egyéb köztes terményeket. Utána, a nagyüzemek megalakulása után erre nem volt szükség, elterjedtek a hibridkukoricák, a tőszámok megemelkedtek, mintegy 70 000 darabra, tőre, és így a termésátlagok is természetesen megemelkedtek. De ezek a t ermésátlagok a kisüzemekben is ugyanolyanok ám. Letenyén a falugazda 2,3 hektárról 218 mázsa nyerskukoricát termelt az idén, pedig nem volt ideális az időjárás. Tehát ez azt bizonyítja, hogy a kisgazdaságokban is lehet eredményesen termelni. És termeltek i s. Nem beszélve arról, hogy olyan állatállomány volt akkor, ami, hogyha most meglenne, akkor azt hiszem, a pénzügyminiszter úrnak a feje nem fájna, mert olyan árbevételhez juttatná az országot. Mi lesz ezekkel a kis falvakkal, hogyha nem lesz földjük? Nyil ván pusztulásra lesznek ítélve. Az elmúlt négy évben a kormány decentralizált politikája következtében megindult a falura a visszavándorlás. Mi lesz ezekkel a fiatalokkal, mit fognak csinálni, ki fogja ezeket a fiatalokat eltartani? Mi lesz a falusi turizm ussal? Az elnéptelenedett, elöregedett, pusztuló falvak kiket fognak vonzani, milyen megélhetési lehetőség lesz az itt élő, vagy ide visszaköltöző embereknek? Ma már tudjuk, hogy sem Soros úr, sem a nyugati tőkések nem viszik táskában a dollármilliókat. Mi lesz a mezőgazdasági termeléssel? Ugyanis a centralizált termelőszövetkezetek nagy területeken extenzív gazdálkodást folytatnak, tehát a területigényük nagy, a gépi igényük szintén nagy, az élőmunkaigényük pedig kevés. Ugye, azt nagyon jól tudjuk, hogy é lő munkaerőt csak az intenzív gazdálkodást folytató gazdaságok alkalmaznak. Mi lesz az állattenyésztéssel? Kik fogják az ország lakosságát tejjel és hússal ellátni? Kik termelnek exportra? Kérem szépen, majd erre is ki fogok térni. A termelőszövetkezeti ál lattartótelepek újraindítására, azoknak a benépesítésére soksok tízmilliárd forintra lenne szükség. Vane erre megfelelő tőke? Ismerve a Pénzügyminisztériumnak a költségvetését, azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy nincs. Ismét egy régebbi adatot szeretné k mondani szűkebb hazámból, Zala megyéből. Zala megye szarvasmarhaállománya 1959ben meghaladta a 100 ezer darabot. Jelenleg a keszthelyi járással megnagyobbodott Zala megyének a szarvasmarhaállománya még a 20 ezer darabot sem éri el. Állatorvos vagyok, szűkebb körzetemben, Letenyén, 1959ben, illetőleg még két község tartozott körzetembe, 25002600 szarvasmarha volt, mintegy 1000 ló, vagy 6000 disznó, bocsánat, sertés. Kérem szépen, ma ott van körülbelül 80 szarvasmarha, 30 ló, és vagy 18002000 sertés. Ha tudjuk azt, hogy ma mit fizetnek egy vágólóért, és mit fizetnek a pecsenyecsikóért, akkor nagyon jól tudjuk, hogy milyen jó lenne, és meg is értenénk, milyen jó lenne, ha ismét lenne ilyen nagy mennyiségű állatunk, mert megint lehetne exportra szállítan i. Ugyanis a vágólóért az olaszok többet fizetnek, mint a vágómarháért, 13001600 dollárt adnak tonnájáért, a pecsenyecsikónak pedig 2000 dollárt
