Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
2302 évben láthattunk, hanem előtte is. Ilyen értelemben tehát egy folyamatossá g volt ez a nem igazán szociáldemokrata, inkább kváziszociáldemokrata, pánikengedményeket követő politizálás. Azt hiszem, a szakszervezeteknek ugyanígy döntésre kell jutniuk abban, hogy elválasszák egymástól az általános munkavállalói érdekeket, és bizony os szakmák mégoly jogos részérdekeit, részköveteléseit. A 8085 százaléknyi bérből és fizetésből, nyugdíjból és járadékból élő többség érdekeit minden szakszervezetnek hangsúlyozottan képviselnie kell, és amikor ezt teszi, akkor a dolgát teszi és helyesen teszi. Ha például a vállalkozó réteg - amely nyilvánvalóan minden társadalomban, így a magyar társadalomban is kisebbségben van - további adókedvezményeket kap, akkor a szakszervezetnek ezeket az adókedvezményeket időlegesen el kell fogadnia, de ugyanakkor politikailag rá kell kérdeznie, és a kormányzatnak válaszolnia kell tudni arra a kérdésre, hogy miért vannak ezek a kedvezmények, a vállalkozói szféra miért részesül bizonyos ideig kedvezményben a munkavállalói szférával szemben, meddig tartanak ezek a ke dvezmények és mi ennek a hosszú távú társadalmi haszna, mit profitálnak ebből hosszú távon a munkavállalók. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy erről nyíltan beszéljünk és ez elhangozzék a vitában. Magyarán: a megszorítások után ott legyen emberileg belátható időtávlaton belül annak a hozadéka a munkavállalói többség számára. A II. Vatikáni Zsinat egyik konstitúciója egyébként azt hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak munkahelyek megteremtésére kell irányulniuk. Ezt én talán azzal egészíteném ki, hogy elsősorban munkahelyek megteremtésére kell irányulniuk. Így, gondolom, e Házban sokan - és nemcsak a szocialisták padsoraiban - egyetértünk ezzel a gondolattal. A költségvetési szféra gondjairól hallunk a legtöbbet, természetesen elsősorban és döntően a pedagógusok é s a vasutasok helyzetéről. Azt hiszem, itt két dolgot kell kölcsönös jóindulattal és bizalommal tudomásul venni kormányzatnak és szakszervezetnek. Az egyik az, hogy ez a szféra közel egymilliós létszámával valóban túlméretezett a piacgazdaság viszonyaihoz képest. Másrészt viszont az, hogy a szükséges csökkentések nem történhetnek embertelen, rapid, a munkavállalói alapjogokat súlyosan sértő módon. Beszélni kell az átképzésről, és természetesen nemcsak beszélni kell, hanem - költségvetésről lévén szó - az át képzés anyagi feltételeit is meg kell teremteni, meg kell teremteni az anyagi eszközeit annak, hogy a költségvetési szférából a versenyszférába átmenő munkavállalók alkalmazói adókedvezményeket kapjanak, meg kell oldani azt, hogy emberséges módon és ne het ek alatt, kapkodva történjék ennek a szférának a karcsúsítása. Együtt kell dönteni, amelyekhez a szakszervezet és a kormány között tárgyalások kellenek. Azt hiszem - és ellenzéki újságíróként ugyanezt képviseltem, mint most kormánypárti képviselőként , ho gy a sztrájk egy olyan fegyver, amely nagyon jó, ha kézben van, de amikor használni kezdjük, könnyen kétélűnek bizonyulhat, ezért megfontolásra inteném mind a szakszervezeteket, mind természetesen a kormányzatot is. Azt hiszem, hogy a költségvetési szféráb an a legkülönbözőbb helyeken, de elsősorban a pedagógusoknál, a vasutasoknál, de másutt is nagy szükség van arra, hogy a szakszervezetek, az érintett minisztériumok és az érintett önkormányzatok között a költségvetéssel párhuzamosan együttgondolkodás alaku ljon ki, ne történjenek olyan hirtelen lépések, amelyeket aztán mindkét fél megbán. Ha nem bántom meg a szakszervezeteket, akkor utalnék arra, hogy Angliában általában a munkáspárti kormányzat alatt voltak a legkeményebb sztrájkharcok, így bukott meg az ut olsó munkáspárti kormány, aminek következtében aztán Thatcher asszony bevezette a majdnem szakszervezetmentes politizálást, amit sem magunknak, szocialistáknak, sem a szakszervezeteknek nem kívánok. Magyarán, azt hiszem, hogy mindkét oldalon, és természete sen a harmadik oldalon, a munkaadói oldalon is - ők többékevésbé elégedettek a költségvetéssel, ők tudják, miért , tehát mindkét oldalon, a kormányzat és a munkavállalók oldalán türelemre lenne szükség. E türelem természetesen a
