Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár:
2232 Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvényjavaslat parlamenti vitáját figyelemmel kísérve örömmel tapaszt altam, hogy a javaslat szerinti szabályozás szükségességét senki sem vitatta. A megoldások túlnyomó többségével is minden parlamenti párt egyetértett. Ez annak ellenére biztató, hogy a javaslat egy részét illetően komoly vita bontakozott ki. A javaslathoz 43 módosító javaslatot nyújtottak be. A javaslatok alkotmányügyi bizottsági vitája során négy módosítást visszavont az előterjesztő, tizenkettőt pedig a kormány támogatott. A javaslatot két irányból érte koncepcionális jellegű kifogás. Az egyik szerint a s zabályozás nem oldja meg az ügyészség alkotmányos helyzetének rendezését. A legplasztikusabban talán e tekintetben Isépy Tamás képviselő úr fogalmazott, aki szerint a kormány nem kívánja felvállalni a jogállami intézményrendszer további tökéletesítésének t erhét, és változatlanul a levegőben lógóként hagyja az ügyészséget. A megállapítás egyik felével legalábbis annyiban egyetértek, hogy a törvényjavaslat valóban nem érinti az ügyészség alkotmányos helyzetét, vagyis nem változtat a jelenlegi alkotmánynak azo n a megoldásán, hogy az ügyészség a legfőbb ügyész személyén keresztül az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Épp ezért azonban a levegőben lógás szóba sem kerülhet, hiszen az ügyészség alkotmányos helyzete adott. Más kérdés, hogy ez hosszabb távon mar adjone így, vagy indokolte ezen a későbbiekben változtatni. A kormány álláspontja szerint a kérdéskör megalapozott eldöntése csak az új alkotmány kidolgozása kapcsán lehetséges. Az alkotmányozás komplex folyamat kell legyen, s az államszerkezet meghatáro zása az egyes állami szervek feladatainak és súlyának gondos mérlegelés útján történő összehangolását igényli. E folyamatban az ügyészséget érintő rendelkezések kidolgozása során át kell tekinteni az ügyészség feladat- és hatáskörét, az államszervezetben e lfoglalt helyét és szerepét. Nem titok, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetének jövőjével kapcsolatban a parlamenti pártok között vita van, a szakma és a jogtudomány képviselői között sincsen konszenzus. Ezért e kérdések eldöntése komoly mérlegelést, a s zembenálló nézetek ütköztetését és az államszervezet egészének figyelembevételét kívánja meg. A jelen feladat azonban más. Az ügyészségi szolgálati viszony és adatkezelés szabályozása, amelyet az expozéban részletesen kifejtettünk, az ellenzék által is eli smert okok miatt tovább nem halasztható. A szolgálati viszony szabályozása egyébként nincs szoros összefüggésben az ügyészség alkotmányos helyzetével, tekintve, hogy az ügyészség nyilvánvalóan a jövőben is szigorúan hierarchikus jellegű szervezet lesz, és a szolgálati viszony szabályait elsősorban ez a tény határozza meg. A másik elvi kifogás a legfőbb ügyész és helyettesei megbízatásának keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban merült fel. Balsai István képviselő úr 15 módosító javaslatból álló csomagot nyújtott be, melyek koncepcionális változtatást kívánnak a javaslaton végrehajtani. Ennek lényege, hogy a legfőbb ügyészre és a legfőbb ügyész helyettesére vonatkozó rendelkezések túlnyomó többségének elhagyását indítványozza. A képviselő úr álláspontja szerint - és ebben az ellenzék pártjai egyetértettek - az ügyészi szervezet csúcsán lévő vezetők szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok, illetve a velük kapcsolatos köztársasági elnöki hatáskörök alkotmányos jellegű szabályok, e zért azokat az alkotmányban kell szabályozni, illetőleg a javaslatnak el kell kerülnie a szolgálati viszonyokkal kapcsolatban szükségképpen felmerülő szabályozást. E megfontolásból vitatta a képviselő úr a javaslatnak a legfőbb ügyészre és helyetteseire vo natkozó rendelkezéseit, illetőleg a köztársasági elnök részére ezzel összefüggésben megállapított hatásköröket. E rendelkezéseket az alkotmánynak mind betűjével, mind szellemével ellentétesnek tartotta, a szabályozás ilyen megoldását pedig lopakodó alkotmá nyozásnak nevezte. Ezzel szemben tény, hogy az alkotmány az ügyészségről szóló XI. fejezet rendelkezései között csak a legfőbb ügyész és a legfőbb ügyész helyettesei megbízatása létrejöttének módját határozza meg, arról
