Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZEKERES IMRE az MSZP
2164 Ezek az öss zkiadás jelentős hányadára rúgnak. A '94. évi pótköltségvetés alapján az adósságszolgálat kamattérítése 291 milliárd forint. '95ben ugyanez a tétel 454 milliárd forintra nő. Vagyis a kamatkiadások aránya az összes kiadásban '95ben 24 százalékra emelkedik . (10.30) Összességében tehát a költségvetés '95re tervezett rendes és rendkívüli bevételei nem elegendők az adósságszolgálatok finanszírozására. Ahhoz viszont, hogy az ország megtartsa pozícióját, nemzetközi helyzetét, az adósságot fizetni kell, és fizet ni kell a törlesztéseket és a kamatokat. Vagyis vagy tovább kell csökkenteni a kiadásokat, vagy növelni kell a bevételeket. Az előbbinek határt szab a társadalom teherbíró- és tűrőképessége, a további nadrágszíjmeghúzás fájdalmassága, az utóbbinak pedig a reálfolyamatok korlátai, a vállalkozások teherbíró képességének határa, a fekete- és szürkegazdaság adózást kerülő viselkedése. A vállalkozásokat terhelő adómértékek emelése ellentétes lenne egyébként modernizációs céljainkkal is, sőt a társasági adó éppen úgy módosul, hogy ösztönözze a vállalkozókat fejlesztésre és beruházásra. S végül a negyedik korlát: a költségvetés már ma is és évek óta elszívja a lakossági megtakarítások jelentős részét. Úgy néz azonban ki, hogy ennek ellenére sem elegendők a hazai me gtakarítások. Az államháztartás túlköltekezésének finanszírozására további külföldi forrásokat is be kell vonni. Ez pedig, mint azt van szerencsénk tudni, nagyon csúszós út. Tisztelt Ház! Mit mondhatunk a költségvetés társadalmi és jövedelmi vetületeiről? Tény, hogy a '95. évi költségvetés szigorú. Volt már ennél bőkezűbb, mindazonáltal jóval felelőtlenebb költségvetés is. A kormány arra kényszerül, hogy a korábbi költségvetések nagyvonalúsága következtében megörökölt államadósságot, továbbá az államháztart ás szerkezeti gondjait cipelje - és szigorú legyen. Sőt, mondhatnám, fukar. A jelenlegi költségvetési tervezettel kapcsolatos egyik súlyos dilemma, hogy lehete megszorító költségvetést alkotni úgy, hogy az a szociális szükségleteket is elfogadható mértékb en figyelembe vegye. A költségvetés jelenlegi helyzetében ez, sajnos, a szociális ellátások visszafogásával jár. Be kell ismernünk, bármennyire is fájdalmas, hogy a társadalmi szempontból rendkívül fontos kiadások reálértékének megőrzésére nem mindenütt le sz lehetőség. A dilemmát a gazdaságpolitikai irányvonal úgy próbálja feloldani, hogy a szociálpolitika csak a legnehezebb élethelyzetbe kerültek célzott juttatásokkal való megsegítésére vállaljon kötelezettséget. Így tehát azonnali feladat a már meglévő in tézmények racionalizálása, az ellátások harmonizálása. Az állam ésszerűbbé, bár kétségkívül bizonytalanabbá teszi a felelősségviselést szociális téren akkor, amikor a törvényjavaslat kilátásba helyezi a társadalombiztosítási alapok és a központi költségvet és gyakorlatában, hogy megszűnik az állami forgóalapra történő korlátlan bejárás lehetősége. A kormány ezzel a javaslattal az alapok önfinanszírozását akarja érvényesíteni. Bár a jelenlegi szociálpolitika a költségvetés adta korlátok közé szorul, a hosszú távú cél az, hogy a szociálpolitikának ne a napi államháztartási gondokhoz kelljen igazodnia, s létrejöjjenek az európai unióbeli szintnek is megfelelő feltételek. A költségvetés és az adótörvénymódosítások tervezőinek nem volt irigylésre méltó dolguk, am ikor valamiféle igazságos teherviselés kialakítására törekedtek. Megjegyzem, amikor igazságosabb elosztásról és teherviselésről beszélünk, figyelembe kell venni, hogy a lakosság különböző rétegeinek fogyasztása nagyon is különböző. Vannak - kevesen , akik túlfogyasztók, de a lakosság széles rétegei alulfogyasztanak. Összességében az intézkedések eredményeként az adóterhelés a kisjövedelműeknél csökken, a középrétegeknél alig változik, s a magas jövedelműeknél növekszik. De nemcsak a munkavállalók, hanem a gazdálkodók jelentős részének gazdasági, jövedelmi helyzete is különböző, sokuké megrendült. Finanszírozási, termelési, beruházási gondjaik vannak. Kedvezőtlenül alakult az elmúlt években a fogyasztás és a felhalmozás aránya, az exportképes áruk és kapacit ások nem kielégítőek, továbbra is magas importtartalmúak. A javasolt gazdaságpolitika a vállalkozói csoportokra differenciált hatást gyakorol. A személyi jövedelemadó és a társasági adó változtatásai hatására a vállalkozói szektor helyzete javul. A gyenge vagy eladósodott
