Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2160 Teljesen természetes tehát, hogy esély sincs arra, hogy egy nyelven beszéljünk ebben az ügyben. Ez még önmagában véve nem lenne baj. Ez a dolog természete, nem is vártunk mást. Természetesnek tart om, hogy ilyen kibékíthetetlen véleménykülönbség alakul közöttünk. Hogy mit jelent a fedezetlen növekedés gazdaságpolitikája, azt milyen országok folytathatják és annak mik a következményei, arról azt gondolom, a nemzetközi tapasztalatok, a magyar tapaszta latok is, és miután képviselő úr nagyszerűen ismeri a világgazdaság tapasztalatait, nagyon sok konkrét példát tudna fölhozni, az ön által jól ismert Chilétől kezdve egészen Törökországig. Természetesen arra is, hogy mit jelent, ha bizonyos határon túl néhá ny éven keresztül egy alapvetően importigényes gazdaság és nyitott gazdaság a megtermelt GDPnél a végső felhasználásaiban rendszeresen többet fogyaszt. Nem hiszem, hogy ebben egymásnak újat tudnánk mondani. (10.10) Én azt gondolom, hogy tévúton jár a gazd aság, és erről a tévútról kell visszatérni. Ebben egyetértünk. Nem most térünk rossz útra; most kellene arról a tévútról letérni, amely valóban a finanszírozhatatlanság veszélyét hordozza magában. Egyetértünk abban, hogy időt veszítettünk, és ezt az időt v alóban nem tudjuk most néhány hónap alatt behozni. Ez az idő elveszett - az elmúlt négy évről van szó, amely a döntő strukturális átalakításokat, akár államháztartásról, akár modernizációról, akár... (Dr. Torgyán József: És az elmúlt negyven év.) ...az is so k bizony, az is sok, de arra szokták mondani, hogy nem érv, hogyha egy rosszra még egy rosszat húzunk, rosszra jót szokás húzni. (Derültség. - Taps a bal oldalon.) Ami igazán megfontolandó, és ami azért mélyen elgondolkodtató, miután én azt gondolom, képvi selő úr ismeretei, tapasztalatai, tudása teljesen természetessé teszik, hogy egy olyan analízisnek a következményeit tárja a Ház elé, amely alapvető összefüggéseket nem hallgat el. Ezek közül egyre szeretnék utalni. Az a drámai kérdés: vajon egy ilyen kere sletszűkítő, költségvetésen keresztül generált belső piacszűkítő gazdaságpolitika vajon milyen helyzetbe hozza a vállalkozói réteget; vajon mi a garanciája annak, hogy egy újabb recesszió ne alakuljon ki, miközben persze az egyensúlyi viszonyokat javítanun k kell. Az alapösszefüggés pedig úgy szól, tisztelt Ház, kedves képviselő úr: nem egyszerűen a folyó kiadások reálértéken mért 10 százalékos csökkentése teremti a keresletet. A központi költségvetés folyó kiadásai 26,5 százalékkal emelkednek. Ezen belül az államadósság terhei 233 milliárddal, 65 százalékkal, ami a GDP 4,5 százaléka. Ezt az államháztartási adósságszolgálatot, tisztelt Ház, visszakapják a bankok, visszakapják azok a megtakarítók, akik állampapírt vásároltak. Az ő keresletük megjelenik a gazda ságban. Vajon miért lenne jó, ha ugyanezt a keresletet újra az állam költené el költségvetési deficit formájában? Vajon nem jobbe a gazdaságnak, hogy ez a forrás közvetlenül hitelforrások képében áramlik vissza a gazdaságba. Ez az, ami egy egészséges piac i gazdaságban egészséges struktúrájú keresletet támaszthat, nem az, hogyha a költségvetés növeli tovább az egyébként is hovatovább finanszírozhatatlan kiadásait és hiányát. Mindenfajta gazdaságpolitikai filozófiának egy határig van létjogosultsága. Ezt a h atárt úgy hívják: meddig finanszírozható. Lehet beszélni növekedésről; lehet beszélni kínálatorientált gazdaságpolitikáról; lehet beszélni exportvezérelt, államilag támogatott keresletbővítő gazdaságpolitikáról; lehet beszélni sok mindenről, egyetlen kérdé st nem lehet kikerülni: tessék mondani, ki, meddig fogja finanszírozni? Pontosan tudjuk, sem a hazai források, sem a belátható időn belül megszerezhető külső források nem teszik finanszírozhatóvá annak a tendenciának a folytatását, amely '9394ben kialaku lt. Ez az igazi kényszerpálya. Nem szabad választási lehetőség, hogy az ízlésünk szerint pozitív vagy pedig negatív gazdaságpolitikai képletet választunk. Azt kell választanunk, amely a lehető legkisebb kárral jár, de a legnagyobbtól: hogy finanszírozhatat lanná váljék a gazdaság, megóvja az országot. Ez az, amire ebben a pillanatban nincs más válasz, mint amit a gazdaságpolitika és a költségvetés beterjesztett változata kínál. Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kádár Béla és dr. Torgyán József kér szót.)
