Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
2141 ügyeket. És legyen egy felülvizsgálati eljárási lehetőség, ami megfelelő garancia arra, hogy ha az ügyvédi szervezeten belül törvénysértő határozat született, vagy sérti az eljárás alá vont személyiségi jogait, ebben az esetben egy felülvizsgála ti lehetőséget kapjon. Ezért a mostanában meghonosodott felülvizsgálati eljárások sorozatába illően módosító javaslatunkkal beiktattunk egy olyan rendelkezést, egy olyan módosító javaslatot, amely a kétfokú perorvoslatot teszi lehetővé. Tisztelt Képviselő Kollégák! Amikor az ember egy törvényjavaslat vitájához hozzászól, én legalábbis azok közé tartozom, akik időnként tallóznak a történelmi múltban. Ennek a törvényjavaslatnak kapcsán került kezembe a magyar jogirodalom egyik gyöngyszeme, amit a jogásztársad alom Térffyféle Zsebtörvénytár címen ismert meg és alkalmazott a gyakorlatban évtizedeken át. Amikor az ügyvédi szervezet szabályozásáról szóló korábbi törvényekben tallóztam, akkor a magyar Házszabály egyik nagy hiányosságára jöttem rá. Ugyanis a magyar ügyvédi szervezetről szóló törvény sok helyen nem bírja már az idő kritikáját, meghaladott a szabályozás, új szabályozásra lenne szükség. A Házszabály azonban nem teszi lehetővé azt, hogy a beterjesztésen túlmenően módosító javaslatokat lehessen előterjesz teni. Pedig egyre markánsabban jelentkezik az az igény, ami a korábbi jogi szabályozásokban benne volt mind a háború előtt, mind pedig azt követően, egészen az 1983. évi 4. tvr. meghozataláig, hogy az ügyvédi létszámot a gazdasági helyzethez és a jogszolgá latot igénylő lakosság igényeihez igazította. Ma az ügyvédi tevékenység alanyi jogon folytatható, ami nemcsak azt jelentette, hogy megsokasodtak az ügyvédek, hanem a mennyiség és a minőség összefüggésének örök törvényszerűsége itt is érvényesült: a jogszol gáltatás színvonalát veszítette, legalábbis a színvonal csökkenését tapasztaljuk. Ugyanakkor az úgynevezett kenyérharc, az egyre szűkülő piac és az egyre megnövekedett ügyvédi létszám között egy diszharmónia jelentkezik. Én úgy gondolom, az integrációs fol yamatok kívánalmát nemcsak azzal tudjuk kielégíteni, hogy a társulási szerződésben írt követelményeknek a szó nemes értelmében teszünk eleget, hanem akkor is, ha egy elavult jogi szabályozást, egy elavult törvényi rendelkezést a házszabályok kötöttsége nél kül megpróbálunk kiigazítani. Nem vagyok benne biztos, hogy a magyar jogalkotás nem foge torzulni akkor, amikor egy vitathatatlanul nagy többséget élvező parlamenti többség csak azokra a területekre irányítja rá a figyelmet és azok módosítását és változta tását igényli, ami esetleg az aktuálpolitikához kapcsolódik. Én megmondom őszintén, kirívó helyzettel még nem találkoztam, de nem vagyok benne biztos, hogy a jogalkotás nem foge torzulni és sérülni akkor, ha csak egyes részletekre szorítkozhat a törvénymó dosítás. Természetesen nem arról van szó, ha mondjuk a több mint hatszáz paragrafust magában foglaló polgári törvénykönyv kisrészben szorul módosításra, hogy akkor mind a hatszáz paragrafussal lehessen a törvényalkotás elé állni. De nem tartom indokolatlan nak azt, hogy a Házszabálynak ezt a rendelkezését a későbbiek során, mert úgy tűnik, nem állja az idő próbáját, módosítani kell, mert félő, hogy a jogalkotás fog sérelmet szenvedni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képv iselő úr felszólalását. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki ebben a témakörben felszólalni? (Senki sem jelentkezik.) Mivel senki nem kíván felszólalni, az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásról a holnapi napon, a részletes v itára pedig jövő heti ülésünkön kerül sor.
