Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2136 "A személyes szabadság jogszerű elvonása is okozhat alaptalan sérelmet. Az egyes korlátozó rendelkezések csak akkor fogadhatók el alkotmányszerűnek, ha az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert cél hoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos." Az Alkotmánybíróság mindjárt hozzáteszi, hogy az arányosság értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a korlátozás folytán esetleg bekövetkező és eleve ki nem küszöbölhető sérelmek elfogadható mérvű enyhítésé re garanciák legyenek. Ebben az idézett szakaszban az Alkotmánybíróság azt a gondolatkört fogalmazza meg jogászi tömörséggel, hogy a büntetőeljárás során előfordulhatnak - az alkotmány által megengedett szabadságkorlátozás alkalmazásával egyidőben - olyan sérelmek, amelyek utólagosan törvénytelennek minősülhetnek, ezért az ilyen eljárásokkal okozott anyagi sérelmek reparálásáról gondoskodni kell. Az Alkotmánybíróság még egy gondolattal továbbviszi ezt a jogászias felfogást és kimondja azt a nagyon lényeges tételt - amire a későbbiek folyamán mindig hivatkozni szeretnék , hogy a kártalanítás és a kártérítés között jogalap tekintetében van különbség, de nem az összegszerűség tekintetében. Tehát az összegszerűség tekintetében akár a polgári törvénykönyvben sza bályozott kártérítés intézménye, akár ez a kártalanítási intézmény megegyezik. Ezt a jogi álláspontot a javaslat magáévá teszi akkor, amikor ki is mondja, hogy a kártalanítás szabályainak alkalmazásánál a polgári törvénykönyv szerződésen kívül okozott káro k megtérítésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Számomra a gond ott jelentkezik, hogy a törvényjavaslat bizonyos személyeket eleve megfoszt a kártalanítás jogától. Ezek azok a személyek, akik szándékos vagy gondatlan magatartásukkal maguk is közr ejátszanak abban, hogy velük szemben az eljárás során szabadságelvonást alkalmazzon a hatóság. Véleményem szerint azonban ezek a magatartások a jogalkotó feltételezése szerint eleve nem lehetnek olyan súlyosak, hogy egyéni vizsgálat nélkül ki lehessen mond ani, hogy az a személy, aki megijedt a hatóságtól, megpróbált előle elrejtőzni, vagy az a személy, aki ijedtségében - menthető indok alapján - rossz adatokat szolgáltatott a hatóságnak és ezzel a gyanút saját magára terelte, ezt követően előzetes letartózt atásba került, azt eleve megfosszuk a kártalanítás lehetőségétől. Hogy a törvény kimondhassa azt, hogy mindenfajta egyéni vizsgálat nélkül ilyen személyek esetében ne járhasson kártalanítás, ez nyilvánvalóan - megállapításom szerint - ellentétben áll mind azzal az egyezségokmánnyal, amelyhez csatlakozunk, mind pedig az alkotmánnyal. (19.50) Hisz' mindig meg kell vizsgálni, hogy egy adott személy felróható magatartása milyen mértékű, és ehhez kell arányosítani a kártérítés, illetőleg jelen esetben a kártalan ítás mértékét is. Azt hiszem, nem szükséges soksok példát sorolni, de azt talán még meg kellene említeni, hogy amikor a büntetőeljárás során a vétlen állampolgár szembetalálkozik a hatósággal - s ezt pszichológiai tanulmányok sora bizonyítja , önkéntelen ül is egy védekező reflex alakul ki benne. A törvények sehol nem írják elő, hogy valaki félelmében ne próbálhatna meg - saját helyzetét könnyítendő - olyan adatokat mondani, amelyek éppen ellenkező eredményt érnek el a hatóság tudatában. Hisz' ijedtségében , zavarodottságában az adott személy igenis tehet olyan kijelentéseket, amelyek ráirányítják a hatóság gyanúját, azonban ez nyilvánvalóan nem járhat olyan következménnyel a számára, hogy a szabadságelvonás miatt bekövetkezett kárát utána egyáltalán ne térí tsék meg. Adott esetben a bíróságra kell bízni. Egyébként a polgári törvénykönyv a szerződésen kívül okozott károkról szóló részében megfogalmazza, hogy azt a kárt, amely valakinek a felróható magatartása következtében következett be, nem kell megtéríteni. De itt meg kell vizsgálni, hogy a kár mértéke és az adott személy felróható magatartása között vane összefüggés, ez anyagilag arányosíthatóe, és adott esetben egy részkártalanítás megfizetésére kell kötelezni az államot. A másik problémám a kártalanítás összegszerűsége tekintetében van. A javaslat egy olyan megoldást próbál törvénybe iktatni, amely véleményem szerint kedvezőtlenebb helyzetbe hozza az ártatlanul elítélt személyt, mint ha nem következett volna be vagyonának a sérelme. Ha valakitől elkobozt ak egy ingatlant, és tíz év múlva derül ki, hogy ártatlanul ítélték el, és ezt követően az
