Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
2132 alkotmánybíró jelenlétéhez köti. Ezen kívül a törvényjavaslat a hatályos alkotmány szövegéh ez igazítja az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek az Alkotmánybíróság tagjaira javaslatot tevő jelölőbizottság összetételét szabályozó rendelkezését. A törvényjavaslatokat az előzetes egyeztetés során a parlamenti pártok képviselőcsoportjai támogatták és a tervezett módosításokkal az Alkotmánybíróság is egyetértett. Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatok elfogadása remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság a jogállamiság szempontjából kiemelkedő tevékenységét a javasolt jogi szervezeti kere tek között még hatékonyabban tudja ellátni. Ezekre tekintettel kérem önöket, hogy a két törvényjavaslatot a beterjesztett formában elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Orszá ggyűlés! Az alkotmányügyi bizottság jelezte, hogy nem kíván külön előadót állítani. Felszólalásra írásban előre jelentkezett dr. Torgyán József, Független Kisgazdapárt, és dr. Tímár György, a Független Kisgazdapárt részéről. Először megadom a szót dr. Tímá r Györgynek, a Független Kisgazdapárt részéről. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Képviselő Asszony! Úgy gondolom, hogy ez a parlament elé terjesztett törvényjavaslat minden szempontból életszerű és kifejezi a hatékon y állami működéssel kapcsolatos azon elvárásokat, hogy minél kisebb költséggel és minél nagyobb rugalmassággal, ugyanakkor minél nagyobb eredményességgel fejthesse ki működését - feladatai elérése végett - az az állami szerv, amely egy bizonyos feladatot e llátni hivatott. Az Alkotmánybíróság - mint tudjuk - a polgári demokratikus jogbiztonság egyik olyan sarokköve, olyan alapvető intézménye, amely mindannyiunk számára, hazánk minden polgára számára garantálja vagy legalábbis garantálni hivatott vagy garantá lnia kellene azt, hogy az alapvető emberi jogokat ne sérthesse a politikai mozgástér, vagy más szóval meghatározva a politikai játéktér. Akkor, amikor más országokban a korábbiakban elhatározták, hogy egy hasonló jogintézményt, az ő alkotmánybíráskodásukat megalapozzák és létrehozzák, akkor a jogelmélettel és a gyakorlati joggal, a politikával foglalkozók tulajdonképpen egy olyan egyezséget kötöttek egymással, hogy a jogbiztonság minimális feltételeit milyen módon lehet garantálni - teljesen függetlenül a p olitikai élet, a gazdasági és egyéb körülmények változásaitól. Nálunk, hazánkban 1989ben érkezett el annak a felismerése, hogy törvényi szabályozás segítségével létrehívták az Alkotmánybíróságot mint az állam, az állampolgárok legalapvetőbb jogai érvényes ülését garantáló intézményét. Tudomásul kell vennünk azt, hogy kezdetben úgy a jogalkotó, mind a jogalkalmazók - itt nevezetesen az alkotmánybírákra gondolok - több bizonytalan lépést követtek el. De reméljük, hogy ez csak tapasztalatlanságból, járatlanság ból és egy újszerű intézmény funkcionálásából származó kezdeti bizonytalanságnak volt betudható. Ami az előttünk fekvő konkrét két törvényjavaslatra vonatkozik, nevezetesen az alkotmány megfelelő módosítására, illetőleg a végrehajtásáról rendelkező alkotmá nybírósági törvény módosítására: teljesen életszerűnek tartom azt, hogy egy nem túlzottan nagy számú testületből álló grémium hatékonyabban tud működni, könnyebb egymással szót érteniük, mint egy feleslegesen felduzzasztott számú, akár jogtudósokból is áll ó társaság. Ugyanakkor nem lehet elvitatni a jelenlegi kormánytöbbségnek azon toleráns magatartását, hogy nem él teljes mértékben a jelenleg hatályos jogszabályi lehetőséggel, tehát nem hat fővel - nyilván saját maga által kiválasztott hat fővel - növelné az alkotmánybírák létszámát, ugyanis figyelembe véve a jelenleg hatályos azon rendelkezést, amely szerint igen hosszú időn, több parlamenti cikluson keresztüli érvénnyel bír egyegy alkotmánybíró megválasztása, ebből az a következtetés vonható le: abban az esetben, ha a jelenlegi kormánytöbbség élne maradéktalanul azzal a lehetőséggel, ami pillanatnyilag szinte
