Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2124 Szólásra következik Szaká l Ferenc, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. Szólásra készül Pusztai Erzsébet, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót Szakál Ferenc képviselő úrnak. (18.40) DR. SZAKÁL FERENC (KDNP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lehet, hogy egykét gondolatot talán ismétlésnek éreznek, de én bizonyos vonatkozásban más rendszerben szeretném fölvetni a kérdéseket és vizsgálni azt, hogy a személyi jövedelemadó törvényének módosítására benyújtott javaslat mennyire szolgálja a befekte téseket, a modernizációt, ahogy ez a kormány célkitűzéseiben szerepel. A korszerű közgazdasági elvek szerint egy nemzet gazdasága három alapvető erőforráscsoport nagyságától és összehangolt fejlődésétől függ. Ez a három erőforráscsoport: a természeti erőfo rrások, az emberi erőforrások és a gazdasági eszközök vagy ember alkotta erőforrások. A természeti erőforrások fejlesztésének kérdéseiről majd a környezetvédelmi törvény, illetve a költségvetési törvény megfelelő fejezeteinél célszerű szólni. A személyi jö vedelemadótörvény inkább az emberi erőforrásokat és a termelőeszközöket érinti. Fontos szempontként fogalmazza meg a kormány, illetve a törvénytervezet indoklása a befektetések támogatását. A személyi jövedelemadótörvénymódosítás általános indoklásában a következőket olvashatjuk: "A gazdaságpolitika fő törekvése a beruházások, a befektetések, a megtakarítások ösztönzése, annak érdekében, hogy az eddigieknél több forrást lehessen a gazdaság modernizációjának és az egyensúly megteremtésének szolgálatába áll ítani." A beruházáshoz és modernizációhoz szükséges erőforrás alatt azonban pusztán a pénztőkebefektetést, illetve a belőle létesített tárgyi jellegű, ember alkotta erőforrásokat érti. Még csak említés sem történik a természeti vagy az emberi erőforrásokr ól. A modernizáció szempontjából a javaslat azt a leegyszerűsített szemléletet tükrözi, hogy a modernizációhoz elégséges a pénzbeli megtakarítások ösztönzése, illetve a tárgyi beruházások növelése. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a legkorszerűbb technol ógiai berendezés is holt dolog, ha nincs kellő számú, megfelelően magas színvonalon kiképzett szakember a működtetéshez, a technológia és a termék továbbfejlesztéséhez, a folyamatok - beleértve az értékesítés folyamatát is - megszervezéséhez. Jólesik nekün k, magyaroknak azzal példálózni, hogy Japánban a korszerű elektronikai üzemekben a szerelőszalagok mellett is mérnökök dolgoznak. Ugyanígy ma az egyik legdivatosabb közgazdasági irányzat az emberi erőforrásokkal való foglalkozás. Könyvek jelennek meg olyan címen, hogy beruházás az emberi erőforrásokba. Divatos továbbá emberi erőforrás menedzsmentről beszélni, ilyen tanfolyamokat szervezni. Sajátos módon, akik ilyenekkel foglalkoznak, mindig a már kész, felnőtt vagy legalábbis iskolás korú embert képzelik ma guk elé, aki csak úgy terem valahonnan, és majd az iskola, a szakmunkásképző, az egyetem vagy a menedzsmenttanfolyam beruház ebbe a nyers erőforrásba. Különösen divatos ma ez a magyar egyetemeken, ahol a humán erőforrásba való beruházás szükségességét és hatékonyságát használják érvként a szétaprózott, rossz hatékonysággal és drágán működő felsőoktatási struktúra fenntartásának védelmére és a hallgatói létszám növelésének indoklására. Arról azonban, hogy honnan lesz elegendő számú, jól nevelt, intelligens, iskolás korú gyermek, akibe majd beruházni lehet, senki sem beszél. Úgy tűnik, nem érdekli ez a jelenlegi kormányt sem, legalábbis a személyi jövedelemadótörvény módosítására előterjesztett javaslatok szerint. Nem hiszem, hogy hozzáértő ember vitatná azt , hogy a gazdasági fejlődéshez, a modernizációhoz magas szintű emberi erőforrásra, humán tőkére is szükség van. Ennek "előállítása" - elnézést a túltárgyiasított megközelítésért - két szakaszban történik: az első szakasz a gyermekek világrahozatala, megfel elő, korszerű családi nevelése; a második pedig az oktatás, képzés különböző formái, a tudományos kutatás, az innováció eredményeinek felhasználása a továbbképzésben.
