Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDF):
2055 érdeke. És én nagyon örülök annak, hogyha igen kevesen is vagyunk itt most a parlamentben, de a televízió nyilvánoss ága előtt beszélhetünk, mert én nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen tudják, halljanak erről a vitáról, ezekről a helyenként sanda, helyenként tévedést jelentő szándékokról, és hátha a nyilvánosság ereje segít oda, hogy jó irányba vihetjük ezt a foly amatot. Szeretném részletezni, nagyon röviden, nem élek vissza az önök türelmével, hogy mit jelent ez a négy szakasz, mit jelent ez a törvény, amelynek valóban nagyobb a hordereje, mint a négy szakasz azt látszólag mutatná. Az 1. § arról szól, hogy szűkíti , méghozzá nem kis mértékben - egyik előttem szóló képviselőtársam azt mondta, hogy ez jelentéktelen - szűkíti a kívülállók jogait. Szűkíti pedig azért, mert a közgyűlés kötelező összehívására való kezdeményezési jogot elveszi, és csak az éves közgyűlésen teszi kötelezővé, hogy napirendre vegyék azt, amit a kívülállók javasolnak. Én nem magyarázom ezt a különbséget, mert azt gondolom, mindenki előtt nyilvánvaló. A 2. § pedig egy olyan rendelkezést tartalmaz, egy olyan gyakorlatot tesz lehetővé, amelyet - és most megint hivatkozom arra, hogy honnét jöttem - amelyet mindnyájunknak kifogásolni kell, aki látott már belülről szövetkezetet. Nagyon pontosan tudjuk, hogyan történt és történik sok helyütt ma is a közgyűlések összehívása. Ha az az érdek, hogy sokan le gyenek, akkor autóbusszal hozzuk össze a nyugdíjasokat. Ha az az érdek, hogy ne legyenek túl sokan, akkor a meghívók kézbesítése a megadott határidőben enyhén szólva és finoman fogalmazva elfelejtődik. Hát honnan tudja azt 50 öregasszony, hogy kellene neki kapni meghívót? Én azt hiszem, hogy nem csigázom tovább a fantáziájukat, mert ki egyik, ki másik oldalról pontosan tudjuk, hogy miről beszélünk. És akkor most lehetővé akarunk tenni törvénnyel mi itt a tisztelt Házban egy olyan megoldást, hogyha felveszi az alapszabályába a szövetkezet, akkor megteheti azt, hogy összejöttek a, mit tudom én, 800 tagú szövetkezetből 40en, az a 40, akinek ez nagyon fontos, nem határozatképes természetesen a közgyűlés, mert azért a jogot tiszteletben tartjuk, oda van írva abb a az alapszabályba, hogy mikor határozatképes, várunk egy fél órát, és utána azt mondjuk, hogy az adott napirendet illetően a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes a közgyűlés. Kérem szépen, én innen e helyről nem szeretném ezt úgy minősíteni, ahogy eszembe jutott. Kinekkinek a fantáziájára bízom, hogy mit gondoljon erről a már nem is sanda szándékról. A következő paragrafus a 3., amelyik egyszerűsíti a szétválási eljárást. Így fogalmaz az indokolás. Itt is a kívülállók jogai fogynak és csappa nnak. A 4. § az tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek látszólag tényleg megint csak egyszerűsítenek. Hát hatályon kívül helyeznek egy egész fejezetet, meg megmondják, hogy mi miért nem kell. Ide dugódott el a legnagyobb sérelem, amit ez a törvény jelent , az, hogy nem lehet egy faluközösség joga, törvény biztosította joga az, hogy helyreállítson egy, közelmúltunk történelmében vívott abnormális állapotot, azaz hogy egy faluközösség döntsön, hogy ugyan mit kezd az ő saját tulajdonával. Természetes, hogyha úgy gondolja, szövetkezetet alakít. Ezt a jogot ez a törvény el kívánja venni. És ez ad hivatkozási alapot arra az indokolásra, amikor azt mondják egyes felszólalók, hogy kisebbség dönt egy ilyen horderejű kérdésben. Kérem szépen, amikor ezt leírjuk, akkor írjuk hozzá azt is, hogy a jogalkotó szándéka annak idején, amikor ezt a lehetőséget megadta, egyértelmű és világos volt, a hetvenes években szokásban volt kényszerű, erőszakos tszegyesítések megszüntetése irányába tesz lépést. Lehetetlen dolog, hogy még ma is van Magyarországon olyan mezőgazdasági termelő típusú szövetkezet, amelynek a végigautózásához meg kell tenni 4050 kilométert, de még most nagyon mérsékelt voltam, és amelynek egy közgyűlése összehívása akkora bravúr, mint egy népszavazás. Ezt a br avúrt természetesen le is egyszerűsítjük az előbb már részletezett módon. (13.00)
