Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP):
2051 kilátástalanságot lehet fenntartani. Egyéni gondolkodásmód, de folytatva a gondolatot, most jön talán a lényeg: "Ez a módosítás semmi mást nem kíván elérni, csupán azt, hogy keletkezzen verseny a gigantom án szövetkezetek utódjaként..." Lényeges: utódjaként. "... megjelenő újabb formációk között." Majd később: "Az történik, hogy ha a szövetkezetben lehetőség lesz a szétválásra, akkor lehetőség lesz a versenyre." És most, november 1jén: "Kérem szépen, a szé tválás azokban az óriási szövetkezetekben, amik vannak - mely 68, sőt 10 falu egyben , az önök módosító tervezete szerint teljesen lehetetlen." Ezzel szemben mit olvasunk, illetve hallunk Bogárdi úrtól? "Az előző kormányzat azért nem verhette szét a term előszövetkezeteket, mert tisztában volt azzal, hogy a társadalmi átalakulás egy folyamat, nem megy végbe egyik napról a másikra. Ezért tudtuk, hogy a nagy egységeket valamilyen formában működtetni kell. Ezért nem verődhettek szét a termelőszövetkezetek, te hát felelős volt a döntés." Akkor hogy van: szétverjük, vagy nem verjük szét? Marad egybe, avagy nem marad egybe? Versenyhelyzetről van itt szó, versenyhelyzetet tetszik többször emlegetni. De milyen versenyhelyzetet? Senki nem vitatja, hogy nemcsak a mező gazdaságban, a gazdaság minden ágazatában versenyhelyzetre van szükség, és elsősorban nyilvánvalóan piaci versenyhelyzetre van szükség. Azonban abszolút nem erről van szó, hanem egy szervezeti strukturális versenyhelyzetet szeretne a képviselő úr kialakíta ni, amikor azt mondja, hogy keletkezzen verseny agrárértelmiségek között, hogy azok, akiknek a szövetkezetben vagyonuk van, érdekeiket érvényesíteni tudják. Vagyis, ha ez megbomlik, abban a pillanatban verseny lesz, az agrárértelmiségiek fognak versenyezni a vagyon működtetésének jogáért. S kérem, az a tragédia, hogy azt szeretnék egyesek elérni, hogy az agrárértelmiség a vagyon működtetéséért versenyezzen egymással, és ne a piacért. Vagyis nem másról van szó, mint hogy ki fog majd ezért a bizonyos szövetke zeti vagyonért versenyezni. Itt még ez a versenyhelyzet pozitívként van említve, a mostani november 1jei hozzászólásban azonban ez egy kicsit már megfordul, mert azt olvashatjuk: "Mi az önök célja?" Ez hozzánk, felénk lett adresszálva annak idején. "Szint e félve mondom ki, hogy a cél megvan. A cél kitapintható: a szövetkezet gúnyájába bújtatva egy szűk csoport elértéktelenítve a vagyont, megvéve a földtulajdont, versenyre lehetetlen helyzetet teremt." A szűk csoporttal van probléma, mert a tszelnökre mind ent lehet mondani, de hogy csoport, azt nem igazán lehet mondani. Ha szűk csoportról beszélünk, akkor gondolom, megint nem az egyszerű szövetkezeti tagról van szó, hanem egy bizonyos vezető garnitúráról, az agrárértelmiségről. (Tóth Tihamér: Egy részéről!) Mert hiszen milyen csoport lehet még a szövetkezetben? A szövetkezet gúnyájába bújtatott csoport az, amire korábban tetszett gondolni, hogy majd ő fog versenyhelyzetet teremteni? Nem igazán érthető ez, mert több csoport nem létezik. Azonban szeretném konk rétan a most tárgyalandó szövetkezeti törvény módosítása kapcsán az egyik módosítást, az úgynevezett településenkénti szétválást kicsit érzékeltetni, hogy mennyire a racionális gondolkodástól eltérő volt 1994 áprilisában ennek a törvénynek a megalkotása. É s hogy milyen helyzeteket tud teremteni egy ilyen szituáció? Ha nem veszik rossz néven, egy bábolnai példával fogok élni. Tessenek elképzelni, amikor egy nagyüzem baromfiprogramját szeretné megvalósítani, és egy településen létrehoz mondjuk egy tenyésztojá selőállító üzemet. Nyilván egy másik településen - vagy állategészségügyi okok miatt, vagy esetleg azért, mert foglalkoztatási gondok vannak - létrehoz egy keltetőüzemet. Úgy gondolják a keltetőüzem területén élő szövetkezeti tagok egy idő után, hogy ők s zét akarnak válni, és ők nem a tojást kívánják a jövőben melegíteni, úgymond, hanem mondjuk kamillát - nem akartam vadkendert mondani, nehogy valaki félreértse - kamillát szeretnének szárítani. Akkor mi lesz ezzel a másik üzemmel, amit korábban létrehoztak ? Hogyan fog ez működni? De nemcsak ez a probléma ezzel a törvénnyel, hanem az is, hogy végig kell gondolni azt, milyen helyzet adódhat akkor elő, ha az egy településen élő szövetkezeti tagok vagy kívülállók üzletrészének az értéke nyilván nem azonos a tel epülésen lévő szövetkezeti vagyonnak és az ott működő szövetkezeti üzemeknek az értékével?
