Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2039 2. Fel kell oldani az ugyanarra a napra összehívandó közgyűlés tilalmát. 3. A kilépő tagokkal való elszámolást a szövetkezetek működőképességének figyelembevételével kell szabályozni, társasági jogi szab ályozáshoz kell kötni. Látszólag tehát ez a törvénymódosító javaslat pontosan ezeknek a követelményeknek tesz eleget. Ezenkívül azonban ez az érdekképviseleti szerv még további módosításokat is szükségesnek tart. A törvénytervezet benyújtásának indoklásába n szerepel, hogy a tervezet egyeztetésre került az Országos Szövetkezeti Tanáccsal és a MOSZszal is. Ennek ellenére a javaslat benyújtása után az Országos Szövetkezeti Tanács ügyvezető és soros elnöke levélben fordult az Országgyűlés elnökéhez, amelyben a jelen törvényjavaslatot kifogásolják a közgyűlés határozatképességének egyes kérdései vonatkozásában, illetve további módosításokat hiányolnak, különösen is a kilépő tagokkal történő elszámolás rendezését. Vagyis a szövetkezeti törvény módosítására most v itatott törvénytervezet nem elégíti ki az érdekképviseletek elvárásait sem, és csak részleges szabályozást ad. A törvénytervezet szükségessége, jelentősége és tartalmi értékelése szempontjából véleményem szerint a szövetkezetek fogalmából kell kiindulnunk. Bár föltételezem, hogy ezt tisztelt képviselőtársaim ismerik, mégis hadd idézzem a szövetkezeti törvény 3. §át, amely véleményem szerint ennek a törvénynek talán a legsikerültebb része. Eszerint a szövetkezet a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvén ek megfelelően létrehozott közösség, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásával, demokratikus önkormányzat keretében a tagok érdekeit szolgáló vállalkozási és más tevékenységet folytat. Szeretném hangsúlyozni ebben a definícióban a személyes közreműködést és vagyoni hozzájárulást, továbbá, hogy a tagok érdekében folytat vállalkozási tevékenységet. Ezek után fölmerül az a kérdés, hogyha a ma meglévő szövetkezetek eleget tesznek ezeknek a követelményeknek, amelyeket a definíció megfo galmaz, hogyan lehetséges az, hogy az egyik legfőbb probléma határozatképes szövetkezeti közgyűlés összehívása, pedig a közgyűlés már a tagok felének jelenléte esetén határozatképes. (11.40) Vajon nem érdekli a tagokat saját közreműködésük, saját vagyoni h ozzájárulásuk sorsa? Nem érdekli a tagokat, hogyan szolgálja a szövetkezet az érdekeiket? Jogosan merül föl a gyanú, hogy a ma működő szövetkezetek még mindig nem felelhetnek meg a szövetkezeti törvény azon követelményének, amely szerint a szövetkezetek a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvének megfelelően létrehozott közösségek. Sokan érvelnek azzal, hogy a szövetkezetek az átalakulás után már teljesítik ezeket a követelményeket, amit véleményük szerint az mutat, hogy nagyon kevesen éltek a kiválás l ehetőségével. Ha ez így van, akkor megint megkérdezem: miért nem mennek el a tagok a közgyűlésre? Hibás érvekkel, úgy gondolom - mint ahogy a felmerült probléma is mutatja , csak hibás következtetésre juthatunk. Az átalakulás során a tagok azért nem válta k ki, mert nem volt valódi választási lehetőségük. Ezt nem is érdemes a továbbiakban részletesen vitatni, hiszen mindenki ismeri a mégis kivált vagy most induló mezőgazdasági vállalkozók kilátástalan helyzetét. A nyugdíjas tagok pedig egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy a kiválás lehetőségével éljenek. Mindenki tudja azt is, hogy a mai szövetkezetek eredetileg egyáltalán nem a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvének megfelelően jöttek létre. Mi azonban nem akarunk a múlttal foglalkozni - az e rre vonatkozó előttem elhangzott felszólalásokkal egyetértek , még akkor sem, ha tudjuk, hogy sok emberi szenvedés és jogtalanság is kísérte a mezőgazdaság úgynevezett szocialista átszervezését; legalábbis nem itt akarunk ezzel foglalkozni, a törvényhozás ban, mert úgy gondoljuk, az Országgyűlésnek itt és most az a feladata, hogy a történelmileg kialakult helyzetet és problémákat segítse megoldani a törvényalkotás eszközeivel. Ilyen szempontból az sem érdekes, hogy valaki szereti vagy nem szereti a most műk ödő szövetkezeteket. Egyszerűen vannak, nélkülözhetetlen
