Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BERREGI ISTVÁN (FKGP):
2030 szövetkezeti tagokkal találkozom, vidéki emberekkel. Ők elmondják nekem a gondjaikat, amelyet nagyon jól tudok, hiszen köztük lakom, köztük élek, azt próbálom ecsetelni. Azt fogom tolmácsolni, amit ők üzennek, ők kérnek, hogy mondjam el, hozzam a parlament tudomására, mert hátha van, aki ezt nem így látja, esetleg nem így tudja. Rátérve a lényegre: A szövetkezeti törvény most benyújtott módosítása a kívülállóknak, ebben ne m érintetteknek talán egy aprónak tűnő, de mégis akik ebben érdekeltek, azoknak nagy visszafejlődést jelent mind a négy cikkelyében. Határozottan állíthatom, hogy egy olyan koncepciónak a része, amely a visszarendezést célozza meg. Tessé k elhinni, el szeretnék venni, illetve megcsorbítani azon állampolgárok jogait, akiknek a jog asztaláról eddig is csak morzsák jutottak. Felmerül a kérdés: miért szálka a hatalom szemében és az őket támogatók körében a kívülálló üzletrésztulajdonos, aki n em egyszer jóval más körülmények között adta vagyonát, munkaerejét a szövetkezeti vagyonnövekmény érdekében, mint a későbben belépő, jelenleg is aktív tagok. Attól, hogy időközben 10 vagy 15 évi munka után megvált a szövetkezettől vagy éppen meghalt, a vag yona létrehozásában lehet, hogy nagyobb arányban részt vett, mint akik három, öt vagy esetleg tíz éve léptek be. Be kell látni mindenkinek, a patkó bármely részében is foglal helyet, hogy jelenleg messze nem megnyugtató a termelőszövetkezeti vagyon működte tése. Nem elfogadható, hisz nagyon sok, jelenleg szövetkezeti vagyonnal, illetve üzletrésszel rendelkező állampolgárt sért, hogy semmilyen módon nincs beleszólása vélt vagyonának működtetésébe. Tudom, különböző érdekek ütköztetéséről van szó. Másképp gondo lkodnak azok, akik a jelenlegi vagyont működtetik, és egészen másként azok, akiknek a vagyonát működtetik. A fő hiba úgy gondolom valahol ott kezdődik, hogy alig működtetik, legalábbis az eddigi gyakorlat ezt bizonyítja. Sok szövetkezetet ismerek, de olyat egyet sem, mely a bent lévő üzletrészek után nyereséget osztana vagy osztott volna. Akadnak viszont szép számmal olyanok, akik spekulálnak, ravaszkodnak és igyekeznek felélni, szétosztani, szétprivatizálni a közös vagyont. Sőt, számos olyan szövetkezetről is tudok, ahol az éves mérleg hiányos, negatív, de a vezetők jutalma mégis milliókra rúg. Ami ebben a legszomorúbb, sok esetben úgynevezett állami vagy felső szintű vezetők tudomásul vétele mellett teszik. Jelenleg semmi nem korlátozza, illetve szabályozz a a szövetkezetek pénzfelhasználását épp úgy, mint ahogy arra sem kényszerítik - sőt ellenkezőleg - hogy az üzletrészek után osztalékot fizessenek. Nem akarom most felsorolni, hogy melyik téesz - jó pár téeszt tudnék - mennyi pénzt használ fel arra, aminek nem sok köze van a termeléshez, de mégis megveszik, hisz leírhatják az adójukból, és így nyereséget sem kell fizetni. Joggal aggasztja a külső üzletrésztulajdonosokat a vagyon, illetve vagyonuk állandó csökkenése vagy éppen elvesztése. Nem elfogadható, h a ma egy közgyűlésre meghívják az üzletrészeseket egy általános meseórára, melyet már régóta hallanak, de amikor a döntések hozatalára kerül sor - akár a vagyont, akár a személyt érintően , akkor megkérik a kívülállókat, hagyják őket magukra. Azt már nem mondják, hogy nélkülük akarnak vagyonuk sorsáról dönteni. Nem tudok olyan szövetkezetről sem, melynek igazgatóságában - lehet, hogy van ilyen, de a mi megyénkben, legalábbis a környékünkön nincs - egyetlen kívülálló üzletrésszel rendelkező is lenne, aki e setleg tudná képviselni a hasonló sorsúakat. Még olyat sem hallottam egyetlen helyen sem, hogy vigyék el ami az övék és mehetnek. Tisztában vannak azzal, hogy az ő vagyonuk nélkül nem boldogulnának. Tudják jól, a föld jelentős részét ők, illetve szüleik vi tték be. Tudják jól, csak megérteni nem akarják, hogy hiába akart volna szövetkezetet alakítani például '60ban 25 főkönyvelő, 20 téeszelnök és 30 párttitkár, abból soha nem lett volna szövetkezet, mert kellettek hozzá a valódi termelők. Kellettek hozzá a Józsi bácsi és a Julis néni földjei, ereje és szorgalmas munkája. Ők voltak, akik akkor gépek híján mindent kézzel, hagyományosan végeztek, napi 1520 forintos munkaegységért. Valahol ők rakták le, illetve
