Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
1753 Sajnálatos azonban - az ÁSZjelentést idézem , hogy örökölt rendszerbeli hiányosságok miatt a zárszámadás, legalábbis az ő megítélésük szerint, nem hiteles. A mi frakciónk maximálisan egyetért azzal, hogy az államháztartás reformjával párhuzamosan ki kell alakítani az új mérlegrendszert is, amelynek révén sokkal pontosabb, rendszerezettebb információhoz fogunk jutni a magyar gazdaság és a költségvetés helyzetéről. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy például a mellékletekből hiányolt előirányzatmódosítá sok szerepelnek a benyújtott javaslat indoklásában, így tehát a szükséges információk rendelkezésre állnak. Nem az adatok eltitkolásáról van tehát szó, hanem azok esetleges rossz, vagy nem kellő formájú strukturálásáról. Az egyéb értelmű megfeleltetés a kö ltségvetés és a zárszámadás miatt márcsak azért is lehetetlen, mert az 1994. évi XIII. törvény szerint az adósságtörlesztéseként megvalósult orosz haditechnikai importot a zárszámadáson kell keresztülvezetni. Ennek révén tehát jelentősen, több mint 100 mil liárd forinttal növekedett mind a bevételi, mind a kiadási oldal. Ezek a tételek természetesen nem szerepelhettek a költségvetésben, hiszen hosszúhosszú tárgyalások, hosszú egyeztetések és csak a költségvetési törvény megalkotása után vezettek sikerre. It t hadd jegyezzem meg, hogy Csernomirgyin orosz miniszterelnöknek még az előző kormánynál tett budapesti látogatásakor születtek meg gyakorlatilag minden jelentős pontban a megállapodások, azzal ellentétben, hogy a jelenlegi kormány ezt saját eredményeinek tulajdonítja. A központi költségvetés 1993as bevételeit és kiadásait vizsgálva igen sok értékes információt tudunk beszerezni. Az egyik legfontosabb, hogy a tényleges pénzmozgással nem járó orosz adósságtörlesztést figyelmen kívül hagyva, a GDP koncentrác iófoka 1992höz viszonyítva, ha kis mértékben is, de csökkent. Mindez úgy következett be, hogy a bevételek változatlan aránya mellett egy százalékkal csökkent a kiadások GDPhez viszonyított aránya, vagyis a költségvetés a GDP nominális növekedési arányáná l kisebb mértékben növelte kiadásait. Ennek eredményeként a hiány mértéke jelentősen, a GDP 7 százalékáról 6 százalékára csökkent. Amennyiben a jelenlegi kormánynak sikerül ezt a folyamatot felerősítenie, vagy megtartani legalább, akkor talán lehetővé váli k a belső eladósodottság kezelése. Természetesen ezt a biztató eredményt nem szabad úgy venni, hogy közben elfelejtjük azt a tényt, hogy a hiány abszolút értékben igen nagy volt, annak ellenére, hogy nem érte el a pótköltségvetésben meghatározott 213 milli árd forintos értéket. Ez egyrészt jelentősen növelte a költségvetés kamatterheit, másrészt pedig forrást vont és folyamatosan von el a gazdálkodó szféra elől. A bevételek szerkezetét vizsgálva az egyik legfontosabb tény, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adók részaránya csökkent. Ennek nagy valószínűséggel korántsem az az oka, hogy mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek csökkentették adóelkerülő tevékenységüket és nagyobb hajlandóságot mutattak a társasági nyereségadó, illetve a személyi jövedelemadó befiz etésére. Márpedig, ha nem ez az oka, akkor csak az lehet, hogy a felemelt kulcsok ellenére a vártnál kevesebb forgalmi jellegű adó folyt be a költségvetésbe. E ténynek arra kell kényszerítenie a jelenlegi kormányzatot, hogy vizsgálja felül a tervezett és r észben már végrehajtott adóemeléseket. Az eddigi tendenciák ugyanis igazolják azon állításunkat, hogy az áfa és a fogyasztási adó emelése csak növeli az adóelkerülési hajlamot és ezáltal összességében csökkenti a központi költségvetés bevételeit. A feketeg azdaság részarányának növekedése minden szempontból rendkívül káros hatást fejt ki a magyar gazdaságra és a magyar társadalomra. Azon belül pedig leginkább a bérből és fizetésből élőket sújtja, hiszen nekik nincs lehetőségük, hogy jövedelmeiket eltitkolják . Úgy gondolom, hogy ezen aggályainkat a '94es pótköltségvetés kapcsán - és biztos vagyok benne, hogy a '95ös költségvetés kapcsán is - újra és újra el fogjuk mondani. A központi költségvetés kiadási szerkezetének vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy az nagy vonalakban megegyezik az 1992es szerkezettel. Jelentős növekedés látszólag a központi költségvetési szerveknél van, hiszen arányuk 24 százalékról 27 százalékra nőtt. Az adatok
