Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság előadója: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GAÁL GYULA, az SZDSZ
1745 már az egyensúlyi viszonyok is rohamosan romlani kezdtek: az export nagymértékben visszaesett, a belföldi felhasználás - ezen belül a közösségi és a lakossági fogyasztás - valamint a készletá llomány indult emelkedésnek. Ehhez kapcsolódva viszont az importteljesítmény nőtt ki és egy jelentős behozatali többlet alakult ki, nagymértékben rontva a külkereskedelmi egyensúlyt. Emellett sajnos azt kell mondanunk, hogy az infláció a várakozásokkal ell entétben az 1992es mértékhez képest egyáltalán nem lassult. Miért mondtam azt az előbb, hogy sajnos, elsősorban a fogyasztás és a készletfelhalmozás nőtt? Mindamellett, hogy a kormány jelentős hangsúlyt helyezett a növekedésre, tudomásul kellett vennünk, illetve most már utólag tudomásul kell venni, hogy nem voltak a kezében hatékony eszközök és nem alkalmazott olyan módszereket sem az adópolitika, sem a gazdaságpolitika más területein, amelyek valóban a szerkezeti átalakulást segítették volna elő, és való ban egy tartós növekedés megindítását szolgálták volna. A gazdasági struktúra átalakításához elengedhetetlenül szükséges beruházások 1993as értéke alig haladja meg a jövedelemben a 18 százalékot, azt kell mondanunk, hogy ez egy átalakuló gazdaságban nagyo n kevés. Ez a beruházáselmaradás jelentős mértékben hozzájárult a gazdaság versenyképességének romlásához, illetve ahhoz a sok területen kialakult versenyképtelenséghez, ami ma is jellemzi a gazdaságot. Itt csak emlékeztetni szeretnék arra - megint csak a jelenlegi tanulságok levonása érdekében , hogy a kormánynak a költségvetés és az adótörvények benyújtásával lehetőség szerint arra kell törekednie, arrafelé kell terelnie a gazdaság szereplőinek magatartását, hogy ne elsősorban a fogyasztási kiadások nője nek, hanem a felhalmozás felé terelje el a jövedelemfelhasználást. Ennek érdekében és ilyen szemüveggel érdemes majd végiggondolni a szintén a Ház előtt lévő adótörvényeket és a következő évi költségvetést is. Ezeknek a reálfolyamatoknak a pénzügyi vetület e azt mutatta, hogy indokolt volt az a figyelmeztetés, amit már '93 év elején megtettünk, felhíva a figyelmet arra, hogy a korábbi években viszonylag gyorsan növekvő lakossági megtakarítások '93ban már nem lesznek elégségesek arra, hogy az egyéb jövedelem tulajdonosok túlköltekezését finanszírozzák. A gazdaság három fő szereplője: az állam, az állami költségvetés; a vállalati szektor és a lakossági szektor közül egyedül a lakosság volt az, amelyik kevesebbet fogyasztott az összes megtermelt jövedelménél, a másik két szektor komoly mértékben eladósodott. Változást jelentett 1993ban az, hogy itt a vállalati, vállalkozói szektor is jelentős mértékben növelte nettó eladósodottságát és ez tovább élezte azokat a feszültségeket, amelyeket a költségvetés túlkölteke zése okozott. Részint azt kellett konstatálni, hogy a költségvetés és a vállalkozói szféra komoly konfliktusban van a hitelpiacon annak érdekében, hogy ki képes megszerezni a gazdaságban rendelkezésre álló forrásokat, ez pedig részint azzal járt, hogy egyr észről egy erőteljes inflációs nyomás alakult ki, másrészről pedig az eladósodás növekedése következett be. Ráadásul 1993ban nemcsak a hitelfelvevők hitelszükséglete nőtt meg, hanem a lakosság fogyasztása is - mint az előbb mondtam - lényegesen meghaladta az előző évit, ebből következően pedig a nem növekvő lakossági jövedelmek mellett természetesen a megtakarításoknak kellett csökkenni. A számításoknak vagy a várakozásoknak megfelelően a lakosság nettó megtakarításnövekménye a korábbi évek felére esett v issza, ebből adódott az a jelentős feszültség, ami a hitelpiacon jelentkezett. (10.50) Nem beszélve arról, hogy a vállalkozói szféra oldaláról nagyságrendekkel nagyobb hiteligény mellett nem volt lehetőség az államadósság növekedése nélküli finanszírozásra . A másik rész, amit szeretnék kiemelni - amiről szintén volt szó, de érdemes elgondolkodni rajta - az a monetáris politika. A monetáris politika, amely késve reagált erre a helyzetre, nem megfelelően módosítva a hitelkíná latot, a kereskedelmi bankok likviditási pozícióját. S mikor féléves késéssel reagált az egyensúlytalanságra, még további többhónapos késésre kellett számítani és többhónapos késés következett be a kereskedelmi bankok reagálásában. Ennek eredménye volt az a nagymértékű
