Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
1687 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ne örvendezzünk azon ma teljesen felhőtlenül, mert a kíméletes kormány jóvoltából ismét csak egy fél almához jutunk hozzá, ami a köztudomás szerint a szomj úságnak és az éhségnek csak a csillapítására alkalmas, az oltására azonban nem. Azonban kétségtelenül el kell ismerni, hogy nem szabad most követelődzőnek lenni, mert a büntetőeljárásjognak már van egy elfogadott koncepciója, és az kétségtelen, hogy egy t eljesen új büntetőeljárási törvénynek a megalkotása a jogtudomány és a jogalkalmazás szakembereinek, valamint ezeknek az elszánt kodifikátoroknak egy körültekintő és kétségtelenül időigényes munkáját követeli meg. Viszont az emberi jogok és az alapvető sza badságok védelméről szóló európai egyezmény és az ahhoz tartozó jegyzőkönyvek alapján 1992. november 5én - itt már a dátum elhangzott - a Magyar Köztársaságra nézve hatályba lépett és a nemzetközi egyezmény miatt elengedhetetlenül szükségessé vált a már a korábbi kormány által elkészített, benyújtott és most ismét előterjesztett törvényjavaslatcsomagnak a benyújtása. A bűnözés alakulása, aggasztó növekedése és eldurvulása miatt mindig a közvélemény fokozott várakozása kísér minden, a büntetőjog területére vonatkozó törvényalkotást. (17.50) Ezért jó lenne már elöljáróban eloszlatni a ködös várakozást és szétrombolni az illúziót. Mert ne higgyen senki a jog megváltó szerepében. A jog nem tud létrehozni új társadalmi viszonyokat. Csak a meglevőket tudja a műk ödőképesség fenntartása érdekében rendezni és szabályozni. A bűnözés nem állítható meg csupán jogi eszközökkel, akár a büntető törvénykönyv, akár a büntetőeljárási törvény módosításával. A megállításhoz és a megelőzéshez bizonyos szilárd erkölcsi alapokon nyugvó társadalmi összefogás, a civil szervezetek, az állampolgárok és a bűnüldöző hatóságok hatékony együttműködése szükséges. Nem beszélhetünk eredményes bűnüldözésről és bűnmegelőzésről ott és addig, ahol valaki csak akkor kiabál, ha a saját háza ég. Ha a szomszédé lángol, az nem érdekli, az már nem az övé. Hát így bűnüldözésről és bűnmegelőzésről nyilván nem nagyon lehet beszélgetni és csak a jog eszközeire hagyatkozni. A bűnmegelőzési és a bűnüldözési eszköztár kiszélesítéséhez persze elengedhetetlenül szükséges a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárás reformja. Hiszen a rendszerváltozást kísérő újszerű és számos formájában a korábbihoz képest lényegesen szakszerűbb és szervezettebb bűnözéssel szemben hatékony és a bűnözés új formáihoz igazodó új igaz ságszolgáltatási rendszer lehet csak eredményes. A hatékonyságnak azonban nyilván korlátokat állítanak a jogállamiságból fakadó követelmények, a nemzetközi egyezmények és az emberi jogi bíróság következetes és eléggé szigorú gyakorlata. A már hivatkozott é s elfogadott koncepció megfogalmazása szerint hatékony, a társadalom elismerését kiváltó és támogatását biztosító büntetőeljárási kódex akkor születhet, ha a jogszabály előkészítése során figyelemmel vagyunk a magyar eljárási hagyományokra, a nemzetközi te ndenciákra és a büntetőeljárással szembeni közösségi elvárásokra. A teljes körű szabályozást tartalmazó új büntetőeljárási törvényben többek között nyilvánvalóan élesen el kell különíteni a büntetőeljárásban szerepet játszó hatóságok feladatkörét, funkciój át, és pontosan meg kell határozni a felépítését. Súlyponti fázissá nyilván a tárgyalási szakasznak kell válnia. Teljes mértékben indokolt a sértett igényérvényesítési lehetőségeinek és eljárási jogosítványainak a szélesítése. A sé rtett nem lehet a jövőben saját ügyének egyszerű mellékszereplője. Tehát például biztosítani kell részére a pótmagánvád lehetőségét, ha az ügyész a vád képviseletét megtagadja, illetve a vádat elejti. Pótmagánvád esetén a sértettet megilletné a fellebbezés i jog a bűnösség és a büntetés kérdésében is.
