Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
1684 hiánya, az meg kell hogy értse, hogy ez a joganyag - amely most a Ház előtt meg tárgyalásra kerül - mennyire fontos mind hazánk, mind az egyes állampolgárok szempontjából. A magam részéről úgy tekintem ezt a törvényjavaslatot, mint egy igen tiszteletreméltó szándék első megnyilvánulási formáját. De meg kell mondanom, igenigen fájlalo m, hogy az állítólagos rendszerváltást követően több mint négy évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy ez beterjesztésre kerüljön. Nevezetesen mire gondolok? A jelen napirend tárgyalása kapcsán már elhangzott - talán nem a legszerencsésebb formában, de - olyan emlékezetkiesésre utaló jel, amely sajnos megállapítható ennek a törvényjavaslatnak az előző periódusaiból. Nevezetesen, volt egy 3413as számon nyilvántartott, 1991ben benyújtott törvényjavaslat, amely annak ellenére más érdemi tartalommal bírt, hogy ug yanazok a nemzetközi normák, ugyanazok a szabályok, sőt ugyanaz a magyar alkotmány volt hatályban, mint jelenleg. Ez akkor a III. számú kárpótlási törvényként lett beiktatva a Ház elé került javaslatokba. S annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság 1991ben kihirdette 66. számú határozatát, amely pontosan ezzel a kérdéssel foglalkozott, sajnos az akkori Ház elé benyújtott törvényjavaslat ezzel homlokegyenest ellentétes tartalmú volt. Az egy más dolog - lehetne jogtörténeti érdekesség is , hogy az utolsó pil lanatban sikerült a jelen levő képviselők egyikének rákényszerítenie az akaratát az akkori kormánytöbbségre, és az utolsó pillanatban megváltozott ez a törvényjavaslat. Nevezetesen a III. számú kárpótlási törvény - tehát az 1991. évi XXXII. törvény - 19. §a elé egy 19/1. §t iktatott az akkori Ház. Rátérve konkrétan erre a joganyagra, amely most itt van a Ház előtt, mint a büntetőeljárási törvény részbeni módosítása: ez több vonatkozásban nem konzekvens. Igen jószándékúnak minősítem, logikusnak, de nem vis zi végig azt a folyamatot, amelyet betölteni szándékozik. Nevezetesen mire gondolok? Én mint polgárjogász, elsősorban a vagyonjogi kérdésekre koncentrálok. Akkor, amikor ez a törvényjavaslat elismeri annak a lehetőségét, hogy hazánkban vannak, netán leszne k megalapozatlan elmarasztaló büntetőítéletek, és ezekből bizonyos reparációs konzekvenciákat is levon, akkor törést érzek ebben a gondolatsorban. Az általam előbb már említett 66/1991es alkotmánybírósági határozat - amelyet kétéves előkészítő munka után hirdetett ki és hozott meg az Alkotmánybíróság - úgy, mint ahogy az MSZP általam igen tisztelt és előttem felszólalt vezérszónoka említette , a teljes reparációt az ilyen típusú jogsérelmek esetén a szerződésen kívüli károkozások módjára írta elő rendezn i. Sajnos ez a törvényjavaslat nem megy végig ezen az úton, sem a közvetlen vagyoni hátrányok okozásában - vagyonelkobzás stb. , sem a személyes szabadság sérelmében okozott károk esetében. (17.30) Ez a törvényjavaslat az elkobzáskori értéket vagy az akko ri értékesítési értéket veszi alapul, és hozzátesz bizonyos időmúlási konzekvenciákat, itt a kamatot. Kérem, ez teljesen életszerűtlen és igaztalan! Sajnos mindannyian tudjuk, hogy hazánk - különösen a jelenlegi állapotában - olyan gazdasági periódust kény telen elviselni, amikor is az árak változnak. Tarthatatlan lenne az, hogy a valódi reparáció helyett egy jóval korábbi értékesítésen, netalántán nem eléggé körültekintő értékesítésen elért árat tekint alapnak, és azt beszorozza holmi kamatokkal. Az ilyen á rverésekkel kapcsolatosan a jelenlegi és mindenkori hatályos jogunk, nevezetesen egy igazságügyi minisztériumi utasítás az árverést írja elő. Mindannyian tudjuk, akik a valódi életben élünk, hogy az árveréseken nem teljes ár érhető el, ugyanis a potenciáli s vevők egy része ódzkodik attól, hogy egy mástól elvett holmit megszerezzen, megvásároljon; azonkívül az árverések körülményei sincsenek úgy biztosítva, hogy azok a valódi piaci értéket garantálnák. Ez a két elem, tehát elsősorban az értékesítési körülmén y, majd ezt követően a forint értékváltozása - most nagyon finoman próbálom kifejezni magam - teljesen tarthatatlanná teszi a törvényjavaslat eme meghatározását. Én ehelyett inkább másik oldalról javaslom megközelíteni ezt a kérdést. Nevezetesen a reparáci ó, tehát a pótlás reális szempontjaiból, abból, hogy amikor ez a reparáció ténylegesen végbemegy, akkor milyen anyagi feltételek mellett lehet ténylegesen pótolni
