Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
1677 méltatta mindezek jelentőségét, figyelemmel a frakciók hozzászólásaira is, csak arra szorítkozhatok, hogy a törvényjavaslatok leglényegesebb sajátosságaira mutassak rá. A törvényjavaslatcsomagból a T/153. számú mód osítási javaslattal, amely a büntetőeljárási törvény módosítását indítványozza és az ügyvédségről szóló törvényerejű rendelet módosítását célzó T/156. számon benyújtott javaslattal kívánok foglalkozni. (16.30) Tisztelt Elnök Úr! Szeretném itt megjegyezni, hogy a kettőt én is összevonom a rövidség kedvéért, hogy ne kelljen még egyszer feljönnöm, gondolom, ennek eljárásjogi akadálya nincsen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Képviselő Úr! Van! (Derültség, zaj.) DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Van? Akkor az ügyvé dit kihagyom belőle... ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Legyen szíves ne összevonni! DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : ...és még egyszer vissza fogok jönni. Jó. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a módosításra váró és a felszólalásomban érintendő jogszabá ly - tehát akkor csak az eljárásjogi törvényről beszélek - igen sok tekintetben meghaladott, hiszen az 1973. évben került megalkotásra. Az azóta elvégzett többszöri módosítások sem tudták korszerűvé tenni ezt a fontos törvényt, nem tudták alapvetően orvoso lni azokat a hiányosságokat, amelyeket egy más szemléletű társadalmi rendszer vallott az igazságszolgáltatás e nagyon fontos szegmenséről. Ez a megállapításom elsősorban a büntetőeljárási törvényre vonatkozik, éppen ezért - megítélésem szerint - nem lehet orvosolni kisebb vagy nagyobb módosításokkal azokat az alapvető hiányosságokat, amelyek a lényeg megközelítéséből eredő eltérő szemléletmódból keletkeztek, tehát visszautalva az 1973as évre. Ezek feloldására csak a teljesen új szabályozás képes. Így a biz ottsági vitában elhangzottak is, amelyek az újbóli szabályozást vagy az átfogóbb jellegű módosítást szorgalmazták, megítélésem szerint is teljes egészében indokoltak. Be kell látnunk azonban, hogy ez a kodifikációs munka hosszabb előkészítést igényel, ugya nakkor a már említett nemzetközi jogi kötelezettségünk teljesítése további halasztást nem tűr, tekintettel a súlyos, esetleges szankciókra. A jogharmonizációs eljárások elhúzódása miatt ugyanis az emberi jogi bíróság az egyezmény megsértését állapíthatja m eg, ez pedig jelentős összeg megfizetésének kötelezettségét, valamint - ebből is adódóan - rosszallást von maga után. Mindez szükségszerűen együtt jár a kedvezőtlen nemzetközi megítéléssel is. A mostani részmegoldás ellenére tehát valamennyien jogosan sürg etjük új törvény megalkotását. Tudomásom szerint a büntetőeljárás kodifikációs munkálatai megkezdődtek, úgyhogy várható, hogy ez minél hamarabb elvégzésre is fog kerülni. Az államtitkári expozé már érintette a büntetőeljárás módosításának legfontosabb jell emzőit, azokat az új intézményeket és új megközelítési módokat, amelyek a személyes szabadság egyetemes követelményeit az eddigieknél egyértelműbben és hatékonyabban szolgálják. Jelentős követelményeket támasztanak az igazságszolgáltatásban és bűnüldözésbe n részt vevők számára, ugyanakkor e megnövekedett garanciális követelmények maradéktalan teljesítése esetére az objektív büntető ítélkezés most már vitathatatlan feltételeit teremtik meg. Az egyezmény 6. cikkében megfogalmazott követelménynek, az ügyfélegy enlőség elve megvalósulásának kíván a tervezet eleget tenni, amikor a bíróság részére kötelezővé teszi a vádlott és a védő kérelmére újabb szakértő
