Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1675 ügy. Fontossága sem pozitív, sem negatív értelemben nem mérhető más, hasonlóan fontos törvényjavaslatokhoz. A bűnözés jelenlegi állapotát ismerve, az ország közhangul atából kiindulva ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az emberi jogok általános érvényesítése nem adhat menlevelet a köztörvényes bűnözőknek, a hazai és külföldi gengsztereknek, azoknak, akik súlyosan veszélyeztetik a köz biztonságát. E törvényjavaslatok nem a bűnözőket kívánják segíteni a bűnüldöző hatóságokkal szemben. Csupán azt kívánják elérni, hogy a hatóságok felkészültebben, alaposabban és pontosabban lépjenek fel olyan esetekben, amikor a gyanúsítottal szemben kényszerintézkedéseket kell alkalmazni. V agyis e törvényjavaslat nem a bűnözőt hozza előnyösebb helyzetbe a hatósággal szemben, hanem a hatóság kényelemből eredő, rossz beidegződéseit kívánja korszerűbb és felelősebb rendőri, ügyészi és bírói munkával felváltani. Jó szervezőmunkával, az ügyeleti rendszer hatékonyabb kiépítésével meggyőződésünk szerint mindhárom általunk tárgyalt törvényjavaslat, ha törvénnyé válik, végrehajtható. A legnagyobb tétel, amire Torgyán képviselőtársam is utalt, kétségkívül a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása. A z igazságügyi szakemberek is elismerik azt, amire Torgyán doktor is utalt itt, hogy a törvény a módosítással sem válik a világtörténelem legtökéletesebb törvényévé. A következő években is akad dolgunk nyilván a büntetőeljárásról szóló törvénnyel. Most első sorban az Európai Tanács gyakorlatának megfelelően kerül sor néhány fontos változásra, amelyeket ismertetett is már az államtitkár asszony. Nem akarom ezt részletesebben elemezni. Arra mindenesetre szeretnék utalni, hogy amennyiben a bírók és az ügyészek v állalják - és a törvény szerint vállalniuk kell - a hétvégi ügyeleti rendszert, akkor gyakorlatilag hitünk, meggyőződésünk szerint végrehajtható az a bizonyos 72 órás fogvatartás. Tehát hogy 72 órában maximálják a bírói ellenjegyzés nélküli fogvatartást. A tanúk adatainak zárt kezelése régi és jogos kívánságot teljesít és szintén a legkorszerűbb nyugati eljárások átvételét jelenti. A jogerős bírói ítélettel utólag nem igazolható fogvatartások esetében az állam anyagi felelőssége minden eddiginél határozotta bban érvényesül majd. Ez olyan jog egyébként, amelyhez a jószándékon túl pénz is kell a kártalanítások kifizetéséhez. Jelenthetem, hogy a költségvetés a jövő esztendőre máris elkülönített százmillió forintot erre a célra. Reméljük természetesen egyrészt, hogy bírói tévedések miatt nem kell elkölteni ezt az egész összeget, de másrészt, amennyiben mégis igény lesz rá, akkor a nehéz gazdasági helyzetben is lesz miből anyagi kompenzációt nyújtani azoknak, akiket rövidebbhosszabb fogvatartás után a bíróság még sem talál bűnösnek. A következő törvény a fogságfenyítés, amelyet tárgyaltunk. Úgy gondoljuk, fontos előrelépés a katonák emberi jogainak tekintetében, hogy a törvényjavaslat lehetőséget ad a katonai fogságfenyítés bírósági felülvizsgálatára. Mégpedig hala sztó hatállyal, vagyis ha a sorállományú katona nem fogadja el a fogságfenyítést, akkor a bírói felülvizsgálatig nem lehet azt megkezdeni. Ez a törvény logikusan következik abból az alapelvünkből, hogy a katona egyenruhás állampolgár, akinek állampolgári j ogait csak a legszükségesebb mértékben korlátozhatja a szolgálati érdek. Megvallom egyébként, hogy az emberi jogi bizottságban is felmerült a halvány kétely, hogy ez a törvény nem csökkentie a parancsnokok egyszemélyes felelősségét és hatáskörét. Nagy meg nyugvásunkra azonban a Honvédelmi Minisztérium maradéktalanul támogatja ezt a változtatást. Márpedig - tisztelt Ház - egy emberi jogi bizottság aligha lehet szigorúbb a kiskatonákhoz, mint maguk saját parancsnokai. Remélem, hogy ezt megértik országszerte a zok az idősebb férfiak is, akik nyilván felkapják a fejüket a fogda, vagy más néven a karcer ilyetén szabályozásának hajdan istenkísértőnek látszó ötletéért.
