Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1412 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönve Csóti György felszólalását, kétperces szólásra adok lehetőséget Rajk Lászlónak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. (12.40) RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Csóti képviselőtársamnak szeretném javasolni, hogy legközelebb ne csak a BIE elnökével és igazgatójával vagy vezetőjével beszéljen, ha Párizsban já r, hanem beszéljen Chirac úrral is, Párizs polgármesterével, aki - emlékezetem szerint - '86ban mondta le a nem "B"kategóriás, hanem általános világkiállítást, amely az emberi jogok deklarációjának 200 éves évfordulóján nyílt volna meg '88ban. Chirac po lgármester úr természetesen egy kicsit más szituációban volt, tudniillik őrá, mint polgármesterre az akkor ellenkező oldalon álló szocialista kormány hallgatott. S amikor a polgármesternek az volt a véleménye, hogy ezt a világkiállítást Párizsban nem lehet megrendezni, akkor a kormány hallgatott a szavára, azt gondolta, hogy a város polgármestere talán az a kompetens személy, aki ezt meg tudja mondani - és beleegyezett ebbe a lemondásba. Sajnos ez a szituáció nem következett be Magyarországon. Emlékeztetnék mindenkit - úgy látszik, ma nekem az a dolgom, hogy időben mindig visszamenjek , hogy Demszky főpolgármester urat belekényszerítették abba az együttműködésbe, amelyben végül is vergődött. Azt hiszem, a belekényszerítést mindenki elfogadja, hogy nem önkén t és dalolva csinálta ezt az egész dolgot, hanem a kényszerhelyzetet felmérve, a kisebbik rosszat választva működött együtt a kormánnyal. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna mondani. A másik dolog ez a bizonyos régióközpont. Csóti képviselőtársam úgy á llította be ezt a dolgot, mintha ez tisztán érzelmi, külpolitikai vagy ilyesfajta ügy lenne. Én sem vagyok ennek igazán szakértője - talán közgazdászokat vagy szociológusokat kéne megkérdezni , de hogy régióközponttá válik valami, az nem politikai, érzelm i és egyéb dolog, hanem nagyon erős gazdasági ügy. Nekem meggyőződésem, hogy az az út, amit világkiállítás nélkül ez a város megtett - hogy egyre kevesebb ember dolgozik az iparban és egyre több ember dolgozik a pénzügyeknél, a gazdasági ügyeknél , az az az út, amelyet nekünk erősíteni kell, hogy ennek a régiónak a központjává váljunk, és nem olyan utat kell választani, amikor ebben a városban, Budapesten a világkiállítás megvalósítása kapcsán nem a pénzügyesek, nem a bankszakemberek, nem a szolgáltatóipar ban dolgozó emberek lesznek többségben, amíg ez a világkiállítás megvalósul, hanem az építőiparban dolgozó emberek, azok, akik ezt az egész világkiállítást meg akarják valósítani, és ez ellenkező szociológiai fejlődést írna le, és egyáltalán nem szolgálná azt a nagyon helyes célt - amivel kapcsolatban teljesen egyetértek Csóti György képviselőtársammal , hogy ennek a városnak a régió központjává kellene válnia. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót Tardos Mártonnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, szintén két percben. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Én is szeretnék reagálni Csóti képviselő úr szavaira. Elsősorban azt gondolom, hogy magában a BIEben is sok vélemény van, és ha elfogadom, hogy ő talált valaki t, aki azon az állásponton van, amit ő ismertetett, én a BIE vezetői közül is és más, legalább ilyen autentikus személyek közül számtalan olyat tudok, akik nagy megelégedésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy egy olyan ország, amely fizetésimérlegneh ézségekkel küzd, amelynek súlyos költségvetési deficitje van, nem vállal világkiállítást. A második kérdés, amire reagálni szeretnék, az az, hogy lehete konjunktúrát világkiállítással indítani, vagy a konjunktúra sikeres végrehajtása után lehete az eredm ényeket egy világkiállítással
