Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP):
1399 Mint mondottam, az európai normákhoz hozzátartozik nemcsak a kormány szavahihetősége, hanem a kormány stabilitása is. Ezért felmerül a kérdés: hogyan kellene arra a kormányra felnéznünk, amely még a rá vonatkozó törvényes előírásokat sem tartja meg? Ugyanis jogállami körülmények között fel sem merülhet, hogy bármely kormány ne tartsa be a törvényhozó hatalom olyan rendelkezéseit, amelyeket a végrehajtó hatalomnak, tehát a kormánynak kell maradéktalanul megvalósítania. Én tehát azt az álláspontot osztom, hogy a kormánynak felelnie kell a törvényhozó hatalom rendelkezéseivel való tudatos szem behelyezkedése miatt, annál is inkább, mert ez a tudatos szembehelyezkedés egy jogállamiság kiépítésére törekvő ország esetében sokkal súlyosabbnak minősül, mint egy már stabil ország esetében lehetne azt megítélni; és különösképpen súlyosnak minősül egy o lyan ország esetében a végrehajtó hatalomnak a törvényhozó hatalommal való szembeszegülése, ahol a végrehajtó hatalom az állampolgáraitól mind erőteljesebben követeli meg a törvénytiszteletet, a rájuk irányadó jogszabályok betartását. Miként követelheti me g egy kormány az állampolgáraitól a törvénytisztelő magatartás tanúsítását, ha önmaga nyíltan szembehelyezkedik a rá vonatkozó törvényes előírásokkal? Rendkívül szerencsétlennek tartom a kormány elhamarkodott döntését. Azért is, mert a kormány az expóval k apcsolatban álló nemzetközi szervezeteket előre értesítette szándékáról, és ezért lényegében már eldöntött a kérdés; hiszen milyen logika alapján kellene azt hinnünk, hogy bárki is kockáztatja akár országának, akár állampolgárainak vagyonát egy olyan cél m egvalósítása érdekében, mely cél megvalósításában a rendező ország kormánya sem bízik? Egyértelmű tehát, hogy a Magyar Köztársaság kormánya azzal a tettével, hogy a világot arról tájékoztatta, hogy a vezetése alatt álló országnak nincs pénze a meghirdetett világkiállítás megrendezésére, mérhetetlenül nagy kárt okozott a saját országának; hiszen a megrendezéshez szükséges pénz hiányának a világ számára való közlésével mindazok számára, akik a magyarországi világkiállítás megrendezésében hittek vagy akár azt csak egy ország kormánya általi kinyilvánítás erejéig valónak elfogadták, annak a tudatosításával, hogy végül is ez a meghirdetett világkiállítás azért nem valósulhat meg, mert a kormány nem rendelkezik megfelelő anyagiakkal a világkiállítás megrendezéséhe z, már a bizalomvesztést vonta maga után. Már több képviselőtársam elmondta előttem, hogy mindenki, aki valamilyen számot mond, más számra hivatkozik, mint a másik hivatkozó, hiszen ezzel még a valós számok hitele is meginog. De azt gondolom, nekünk semmik éppen sem szabad abba a zsákutcába bemennünk, amelyet az expóval kapcsolatos számháború jellemez, hiszen az expó Magyarország számára nem egyszerűen valamiféle számítás következtében jó üzletet vagy rossz üzletnek minősülő területet jelent, hanem egy olyan kitörési pontot a jelenlegi helyzetből, mely kitörési ponthoz hasonló ma egyáltalán nincs és nem volt az expó gondolatának kinyilvánításakor sem és azóta sem. Tehát ha egy országnak csak egy valóságos kitörési pontja van, akkor ezt a kitörési pontot nem l ehet költségkímélési okokból elfelejteni, hanem az országnak meg kell ragadnia az alkalmat, még akkor is, ha egyesek a sikert megkérdőjelezik. Magyarország helyzetében ugyanis nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy egy bizonyos fajta versenyhelyzet i s kialakult KözépKeletEurópában, melyet a legkülönbözőbb politikai erők eddig úgy jellemeztek, hogy Magyarország előtte jár a környező országoknak, és ez Magyarország jövője szempontjából rendkívül biztató tény. Ugyanakkor ma már szinte minden politikai erő egyetért abban a helyzetértékelésben, hogy ezt az előnyünket elvesztettük, és ma már ez az előny KözépKeletEurópában szinte senkivel szemben sem mutatható ki. Tény az, hogy az expó egy kitörési pont és egy olyan lehetőség lett volna, ahol az elveszte tt előnyt ismét visszaszerezhette volna az ország, ez pedig az Európa felé vezető úton mindenképpen alátámasztotta volna azt a külpolitikai törekvésünket, hogy Magyarország speciális helyzetét is figyelembe kell venni a magyar csatlakozási kérelem elbírálá sánál.
