Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 24 (26. szám) - A társadalombiztosítási alapok kintlévőségeinek egyszeri rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1356 százalékra. Kérem, mindenki gond olkodjék el, egy olyan országban, ahol az infláció 20 százalék fölötti, ahol a bankkamat, a tartós bankbetét kamatja 20 százalék körüli, ott mekkora gazdasági vonzereje lehet egy csaknem egy év múlva esedékes 6 százalékos adósságelengedésnek. Ez megint eg y nonszensz, egy közgazdasági nonszensz, hogy a mi inflációs körülményeink, a mi kamatkövetelményeink mellett, egy egy év múlva esedékes adókötelezettség teljesítése esetén 6 százalékos engedményt ígér ez a törvényjavaslat! Miután a miniszter úr is, sőt a kormánypárt vezérszónoka, legalábbis első szónoka is mindenféle távolabbi jogszabályban látják a valódi kibontakozást, azt hiszem, a legbecsületesebb az lenne, ha a kormány ezt a teljességgel értelmetlen jogszabálytervezetet visszavonná, mert mégiscsak ige n szomorú bizonyítvány lenne a szakszerűségükről, a működőképességükről, ha egy egyszakaszos törvényhez húszharminc, őáltaluk is elfogadott módosító indítványnak kellene összeállnia ahhoz, hogy ez elfogadható, számukra is elfogadható jogszabály legyen. Ké rem, nem szégyen veszteni egy csatában. Mi most egy választást vesztettünk el féligmeddig, s nem szégyelljük ezt. Egy törvényjavaslatnak az elvesztését ne szégyelljék! Jobb belátni a tévedésünket, mint ragaszkodni ahhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) EL NÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Béki Gabriella képviselőtársunk, SZDSZ; őt követi Semjén Zsolt képviselőtársunk. (16.30) BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok kintlévősége inek egyszeri rendezéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban az általános vita megkezdésekor némi megnyugvással hallottam az előterjesztőnek az álláspontját, aki őszintén szólt ennek a törvényjavaslatnak a belső ellentmondásairól. Mielőtt rátérnék a ta rtalmi kérdésekre, engedjék meg azt a megjegyzést, hogy a szabaddemokraták számára is meglepetés volt ez a törvényjavaslat, ennek a benyújtását nem előzte meg szakmai egyeztetés. A fenntartásainkkal kapcsolatban már nagyon sok észrevétel elhangzott. Úgy va n ez, mint általában minden törvénytervezettel: mellette és ellene számos érvet lehet sorakoztatni. Én úgy gondolom, hogy most a törvényjavaslat mellett igazából csak egy érv szól, az ugyanis, hogy pótlólagos forrásra, a kintlévőség részleges behajtására m úlhatatlanul nagy szükség van. Ellene viszont - azt gondolom - szép számmal lehet sorakoztatni az érveket. Szó esett arról, amit mi, szabaddemokraták is a legsúlyosabb ellenérvnek tartunk: ennek a törvényjavaslatnak a kivitelezése alapvetően demoralizáló h atással jár, és ennek messzemenő következményei vannak. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag elfogadhatóvá teszi a nemfizetést. Azzal a következménnyel jár, hogy azok a tbfizető munkáltatók, akik keserves kínlódás során kigazdálkodják a tbt, és rendesen be fizetik, felülbírálják ezt a magatartásukat, hiszen hogyha semmiféle szankcióval nem jár az, hogy valaki nem fizet, akkor ez gyakorlatilag erre a magatartásra ösztönöz. A másik súlyos fenntartásunk az, hogy félő, hogy nem hozza meg a törvényjavaslat a várt eredményt. Itt elhangzott az előbb az MSZP vezérszónoka részéről, hogy az előterjesztő is csupán idén 10, jövőre még plusz 5 milliárd bevétellel számol, tehát maximum összesen 15 milliárddal - abból a bizonyos 180 milliárdos kintlévőségből. Kérdés, hogy b ejöne egyáltalán ez a 1015 milliárd, és duplán kérdés, hogy nem vésze el az, ami idén vagy jövőre esetleg bejön, éppen a törvényjavaslat demoralizáló hatása nyomán.
