Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 24 (26. szám) - A társadalombiztosítási alapok kintlévőségeinek egyszeri rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1351 hogy kényszerhelyzetben egy kétségbeesett lépést készülünk tenni, amit még mindig meg tudnánk érteni, hiszen tudjuk, hogy a költségvetés milyen helyzetben van, tudjuk, hogy a tár sadalombiztosítás az államháztartás része; azt is tudjuk, hogy milyen árgus szemekkel figyeli a Világbank és a többi hitelezőnk azt, hogy az államháztartás helyzete hogyan alakul. Azt is tudjuk, hogy ez a megoldás elkerülhetővé teszi azt, hogy pótköltségve tést kelljen benyújtani a társadalombiztosítási alapokhoz, mert az a pótköltségvetés adna fedezetet arra, amit a parlament már megszavazott: nyugdíjemelésre és mindarra, amire a miniszter úr az expozéjában kitért. (16.00) Ez a pótköltségvetés oly módon len ne elkerülhető ezzel a törvényjavaslattal, hogy nem kell benyújtani. Feltételezzük, hogy be fog jönni a hiányzó összeg ezzel az adósságelengedéssel, és ily módon nem jelenik meg az államháztartásban deficitként. Ezt átérezzük, belátjuk, végig tudjuk követn i, csak az a véleményünk, hogy ez még ennek a szempontnak az alapján is túl drága gazdaságilag az előbb elmondottak alapján. Ehelyett sokkal racionálisabb lenne, ha a kötvénykibocsátás végre megvalósulna, tudom, évek óta húzódik, hol az önkormányzatok, hol a kormány nem tud megegyezni ebben. Most mondják, hogy az egykori kormány nem vállalt garanciát, de a jelenlegi vállalhatna; ha mi hibát követtünk el, nem kötelező az utódainkra, hogy hasonlóan járjanak el a hibák terén. Tehát egy olcsóbb és más megoldást találnánk célszerűbbnek, szigorúan pénzügytechnikai oldalról. Ugyanis az anyagi veszteség - ami ezek szerint 50 százalék - a behozható 5 milliárddal szembeállítva jelentős összeg, különösen akkor, amikor emlékszik rá a Ház, hogy minden fillérért, minden m illió forintért milyen késhegyig menő vitát folytattunk a pótköltségvetés tárgyalásánál. Tehát ez egy igen jelentős összeg, azonban ennek a jelentőségét felismerve is el kell mondani, hogy mindez eltörpül amellett az erkölcsi kár mellett, amit ez a törvény javaslat a társadalomnak üzen. Sajtóhírek szerint, amióta híre ment az adósságellenőrzésnek, észrevehetően csökkent a befizetések összege a társadalombiztosításhoz. Hogy várjuk, ha mi azt üzenjük, hogy aki rossz adós és nem fizet, azt most megjutalmazom az zal szemben, aki fizet? Hogy várjuk ezek után, bármily szigorú dörgedelmeket mondunk, hogy komolyan vesz bennünket? Hogy várjuk, hogy komolyan vesznek bennünket, amikor a törvényes lehetőségek eddig is adva voltak a kintlévőségek behajtására? Lehetőség vol t csőd, felszámolási eljárás indítására, lehetőség volt büntetőeljárás indítására azzal szemben, aki rosszhiszeműen nem fizetett, noha erre módja lett volna. A társadalombiztosítás egyetlenegy esetben nem élt ezzel a lehetőséggel, mindegy, hogy parlamenti felügyelet alatt - akkor még nem kellett neki, mert akkor még nem volt ilyen törvény , felügyelő bizottság vagy önkormányzat alatt. Tehát ha nem élt a már meglévő törvényes lehetőségekkel sem, akkor miért várjuk, hogy az ezután bekövetkező, még szigorúbb szabályokat bárki komolyan veszi ebben az országban? Azt mondják, azért nem éltek például a büntető feljelentés lehetőségével, mert a szándékosságot bizonyítani igen nehéz. Valóban nehéz, de ez nem a társadalombiztosítás dolga, hanem az ügyészségé, illetv e a bíróságé lett volna. A társadalombiztosítási alapszabályzat nem ad bírói jogosultságot az önkormányzatnak. Ha viszont most élnek ezzel a lehetőséggel az adósok, akkor ennek egy igen furcsa jogi csapda lesz a következménye: mégpedig az, hogy saját maguk ról bizonyítják, hogy rosszhiszeműen nem fizettek, hiszen ha most tudnak fizetni anyagi előny érdekében, akkor nyilván tudtak volna eddig is. El lehete várni bárkitől, hogy önmaga ellen egy büntetési eljárást kezdeményező önfeljelentést tegyen? Vagy mit f og kezdeni a társadalombiztosításnak fizető, rosszhiszemű adós, hogyha ellene ezen a címen büntetőeljárást indítanak? Behúztuk a csőbe őket? (Zaj, közbeszólás a bal oldalon: Behúztuk.) Érezhetik. Én viszont úgy érzem, hogy nem őket húzzuk be a csőbe, hanem azokat a jóhiszemű adósokat, akik eddig is fizettek, sokszor erejükön felül. Tudni kell, hogy ez a megoldás nagyon rossz üzenetet jelentene a társadalomnak és be kellene látnunk, hogy más módon kell ebből a csapdahelyzetből kikecmeregni, mert a csapdahely zet
