Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 11 (23. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1111 induljon, pedig a küldemények bizalmas jellege miatt ezzel szemben nagy volt a felvethető ellenállás. Ugyanígy a vagyonvédelmi munkák korlátozása okozo tt belső problémákat. Nem engedte kifizetni az ez évi jutalmakat és a 13. havi járandóságot sem, csak azért, hogy a tárca és ezzel együtt a kormány pénzügyi helyzete ne romoljon tovább ebből a szempontból. Azt hiszem, ez méltányos eljárás volt az új kormán nyal szemben. Pedig lehet, hogy nem köztudott - hiszen az emberek fejében a külüggyel kapcsolatban a pezsgős koccintások és a nagy fogadások rémlenek fel , de mi nagyon jól tudjuk, hogy a Külügyminisztériumban nem nevezhetők nagyoknak a fizetések. Ha vala ki nem a külképviseleten dolgozik és nincs még közel a nyugdíjhoz, elég nehezen tud megélni a fizetéséből. A külügyi munka mellett másodállásra aligha okos gondolni, nem is volna szerencsés, ha erre lehetőség nyílnék. Tisztelt jelenlegi Kormány! Majdnem az t mondtam, hogy jelen levő... Még az utca embere számára is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a meghirdetett takarékosság, a kormányzati kiadások csökkentése nem csupán szükségszerű törekvés, hanem egyúttal a politikai propaganda része is. (18.20) Egy ideig mehet a volt és a jelen kormány szembeállítása, hamisan úgy bemutatva, mint egy költekező és egy puritán kormányé. De míg egyrészt ezek a vádak ismétlődnek, másik oldalról ugyanakkor fölvetődhet a Fotex, mint ahogy már föl is vetődött, de akár a Wallis ho ldingnak is az esete. Én azt hiszem, hogy ilyen kétarcú politikába, amelyik belpolitikai hangsúlyú elsősorban, nem kéne a külügyeket belekeverni. Egy szegényedő országban persze lehet ez eredményes, de a külügynek a súlya nagyobb kéne legyen. Ügyes elgondo lásnak látszik annak hangoztatása, hogy 48 ember nyugdíjazásával és 12 fő elbocsátásával javul a fizetési egyenleg. Azonban a külügyekben, mint ahogy az előbb a dollárra fordított összegeknél ez nyilvánvalóvá is vált, nem a budapesti kiadások a nagyok, han em a külképviseleteké. Amikor erről beszélünk, megint nem feledhetjük azt a múltat, amely abból adódik, ebben a helyzetben az a nehézség, hogy a külképviseleteink fenntartása többek között azért drága, mert többnyire bérlemények. A szocialista Magyar Népkö ztársaság akkor, amikor még olcsón ingatlanokat lehetett venni, ezt elmulasztotta. Sőt számos magyar tulajdont elkótyavetyélt. Gondoljunk csak a Trautson palotának, a bécsi magyar intézet épületének az eladására. Sőt tudomásom szerint azt a bécsi magyar na gykövetséget is, amelyre olyan büszkék vagyunk, és amelyről egy nagyon szép album nemrégiben jelent meg, el szándékoztak annak idején adni. Így kísért a múlt. Most pedig minden drágább, mint lehetne. Nagy bérleti díjakba folyik el a pénz, amellyel rég meg lehetett volna vásárolni ezeket az ingatlanokat. Az előző kormány ebben is tett előrelépést, természetesen anyagi ereje mértékében. Tudjuk, hogy a kormány tervezi több külképviselet bezárását. Jelenleg 95 missziója van a Külügyminisztériumnak. Ebből 73at tart a külügyi vezetés olyannak, amelyet nem lehet bezárni. Ez viszont azt is jelenti, hogyha engednek a fiskális nyomásnak, akkor akár 22 helyen is bezárhatnak. Ugyanakkor azonban azokat a missziókat, amelyekre nem volt szükség, már az Antallkormány megs zűntette. A ma feladata inkább az, hogy külképviseleteinket geopolitikai helyzetünkhöz igazítsuk. Nincs missziónk a Baltikumban, nincs Belorussziában, nincs Macedóniában. A keleti kapcsolatokat feléleszteni szándékozó kormány itt tegyen lépéseket. Mert ha ezekben az országokban nem vagyunk megfelelő formában jelen, akkor képtelenek vagyunk monitorizálni azokat a jelenségeket, amelyek pedig biztonsági helyzetünkkel függnek össze. Nem látjuk át, hogy Keleten, a Balkánon, közelünkben kialakuló kusza világban m ilyen változások zajlanak, amelyek pedig számunkra fontos jelzések. Azonban úgy gondolom, hogy meggondolatlan bezárásokkal az arab világot sem kellene ellenünk hangolni, miként a budapesti délamerikai missziók sem fogják jó néven venni, ha több külképvise letet becsukunk DélAmerikában. De mindez nemcsak a másik fél érdeke, kölcsönös érdekünk is.
