Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 11 (23. szám) - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
1046 Én tehát elsősorban azt vizsgáltam, ho gy a jelenlegi törvénymódosítás megfelele az objektív követelményeknek, és megfelele azoknak az ajánlásoknak, amelyeket az Állami Számvevőszék, vizsgálatai kapcsán megfogalmazott. Nekem az a véleményem, gondos és tételes összehasonlítás után is, hogy ige n, megfelel. Ezeket a módosításokat már korábban meg kellett volna tenni, a korábbi költségvetési törvényekben, és sajnálom, hogy csak most kerül erre sor, és csak most folyik erről vita. A módosításra ugyanis szükség van! Szeretnék ragaszkodni ennek a viz sgálatnak néhány szövegszerű megállapításához. Nem kívántam ezeket ide beemelni, de miután az előző vitában felmerült, én azért csak emlékeztetném képviselőtársaimat ezekre a mondatokra. A második oldalon idézi az önkormányzati törvényt az Állami Számvevős zék, amelyik azt mondja: az önkormányzati törvény szerint az önkormányzatok egyes, nagy költségigényű fejlesztési és rekonstrukciós feladataik megvalósításához az Országgyűlés címzett támogatást nyújthat, míg a társadalmilag kiemelt célok megvalósításához meghatározott mértékben és feltételek mellett céltámogatásra jogosultak. Azt gondolom, hogy ennek, a valóban kétharmados szavazati aránnyal elfogadott önkormányzati törvényi előírásnak megfelel az a törvénymódosító javaslat, amelyik most előttünk van. Ugya nis azt mondja továbbá ez a vizsgálat, hogy 1991ben, amikor bevezették ezt a rendszert, a támogatások meghatározását és az arányok kialakítását megelőzően az igénylés mechanizmusát általánosan, a címzett támogatásnál az igénylés konkrét feltételeit sem sz abályozták. A feladat és a források összhangjának megteremtése érdekében kialakított rendszer, az elosztási mechanizmus szélsőségesen centralizálttá vált. Az Országgyűlés - mondja ez a jelentés a korábbi gyakorlatról - az előterjesztők által benyú jtott támogatások esetében formailag döntött; a több száz címzett, illetve több ezer céltámogatási kérelemről. Majd folytatja a vizsgálat: a Belügyminisztériumban folyó döntéselőkészítő munkában - a korábbi Belügyminisztériumról van szó - a szaktárcákkal v aló egyeztetés során nem minden esetben sikerült a törvényi előírásoknak való megfelelést biztosítani. Ez többnyire az idő, a megfelelő helyismeret és a szakmai koncepció hiányára, továbbá a szakmai irányítás tisztázatlan hatásköri elveire vezethető vissza . Alább folytatja a vizsgálat: az Állami Számvevőszék vizsgálatai során több javaslatot tett az önkormányzati igényekhez jobban igazodó pályázati igénylési feltételek pontosítására, a finanszírozási rendszer javítására. Majd az 1992. évi költségvetésről sz óló '91. évi XLI. törvény már szigorító feltételeket alkalmazott a finanszírozás tekintetében. - Nem a mostani javaslat; a '92. évi költségvetésről szóló törvény. Majd folytatódott: a '92. évi LXXXIX. törvény a '93. évi költségvetésről már deklarálta, hogy az éves költségvetési törvényben az Országgyűlés szűkítheti a támogatandó célok körét, módosíthatja a támogatási arányokat, illetőleg felfüggesztheti a céltámogatási rendszer működését. '93ra vonatkozóan továbbá megállapítja a vizsgálat: nem érvényesült az az elv, hogy ezen támogatási forma rendeltetése az legyen, hogy a kiemelt jelentőségű, a helyi önkormányzat erejét meghaladó beruházásokat vagy rekonstrukciókat támogassa. Megérdemelnék mindazok a képviselőtársaim, akik nem olvasták ezt a jelentést, hog y továbbfolytassam ezt a gyakorlatot; de nem teszem. Nagyon röviden összefoglaltam ugyanis a magam számára e megállapításokat, hiszen az egészségügyi beruházásokat és rekonstrukciókat illetően is ugyanazok a hibák és ugyanazok a megállapítások érvényesek. Az egészségügyre is helytállóak azok a megállapítások, hogy túlságosan szélesek voltak a célok; hogy hiányosak voltak az önkormányzatok saját erőforrásai; hogy nem sikerült feloldani az alanyi jogosultság és a költségvetési korlát között fennálló feszültsé get és ellentmondásokat. Nem sikerült a korábbi rendszerben sem választ találni arra, hogy az ígérvények rendszere rossz. Rossz azért, mert
