Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 4 (2. szám) - A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÓNYA IMRE (MDF):
28 úgy gondolják, hogy nem lehet ezt a munkát másképp ellátni. Illetve nem tudom, hogy a polgármeste rek vonatkozásában kivételt teszneke a fő szabály alól és eltekinteneke attól, hogy a polgármester teljes értékű képviselőként dolgozzon, de ez mondjuk lehetne az MSZPnek a dolga. Ha a másik oldalról tekintjük a tapasztalatokat, azt kell mondjam, hogy a z önkormányzati rendszer eddigi és alapvetően jó működéséből szinte minden szakértő és minden politikai erő azt a következtetést is leszűrte többek között, hogy a polgármester súlyát erősíteni kell. Ezt szolgálja az a célként kitűzött megoldás, hogy most m ár minden polgármestert, illetőleg a főpolgármestert is közvetlenül fogjuk választani, ami nyilvánvalóan a polgármester súlyát erősíteni fogja, de a polgármester hatáskörét is, saját jogon ellátott feladatait is bővíteni kívánja tulajdonképpen valamennyi p olitikai erő, ebben egyetértés van. Tehát ebbe az irányba fog elmozdulni az önkormányzati rendszerünk éppen a tapasztalatok alapján. De már a mostani polgármester sem tudja - és ez is tapasztalat - ellátni a feladatát társadalmi munkában, társadalmi megbíz atásként, csak legfeljebb az egész kicsi településeken van erre lehetőség. Valószínűleg ez a felismerés vezette a koalíciós megállapodás elkészítőit arra, hogy az eddigi ötezres lélekszámú határ alá menjenek és azt mondják, hogy a jövőben csak 3000 fő léle kszám alatt tudják lehetővé tenni azt, de itt sem kötelezően, hogy társadalmi megbízatásban is el lehessen látni a polgármesterséget. Ebből az következik, hogy 3000 fő lélekszám fölött kötelezően főfoglalkozásként kell ellátni a jövőben a polgármesterséget . Ezek tehát a tapasztalatok a korábbi szituációra nézve is. Ezt szeretnénk még bővíteni, a hatáskört bővíteni, a polgármesteri súlyt erősíteni. Nem hiszem, hogy ennek az irányába hatna, ha most kimondanánk, hogy ez a teljes embert kívánó munka nem is oly an fontos, tehát a tapasztalatokból azt szűrnénk le, hogy nem szükséges az eddig meglévő összeférhetetlenség fenntartása. Hallottam olyan véleményt is, polgármesterek mondták, kifogásolták, hogy ha egy ilyen törvényt meghoz a magyar Országgyűlés, akkor tul ajdonképpen jelentősen csökkenti a polgármesteri presztízst, hiszen akkor kimondta azt, hogy nyugodtan lehet mellette valaki országgyűlési képviselő is. Az, hogy az országgyűlési képviselői presztízst mennyiben csökkenti, az már más kérdés, ezt a polgármes ter nem kifogásolta, aki nekem szólt. (17.10) Ez tehát az egyik kérdés. A másik a visszaható hatály kérdése. Vagy nem fogalmazok úgy, hogy visszaható hatály, mert ez formálisan cáfolható; tehát lehet azt mondani, hogy ez nem kifejezett visszaható hatály. De egy olyan rendelkezés, aminek következményeként tulajdonképpen olyan helyzet áll elő, hogy adva vannak a játékszabályok. A játékszabályok alapján lefolytatunk egy országgyűlési képviselőválasztást; azt megelőzően, a választójogi törvény értelmében nyila tkozik minden egyes jelölt, hogy amennyiben összeférhetetlenség áll elő személyét illetően, akkor harminc napon belül a törvény rendelkezései szerint megszünteti. A választópolgárok ennek tudatában adják le voksukat - és itt most nincs ellenbizonyítás; hiá ba érvelünk azzal, hogy nem is tudhatja azt a választópolgár... És az is egy nagyonnagyon fals érv - már elnézést kérek, de nem is tudom, hogy jogászként hogyan lehet ilyen érvet felhozni , hogy a három párt programjában is szerepelt, hogy ezt majd meg f ogják szüntetni. Tehát akkor a választópolgár bízhatott abban, hogy ez majd megszűnik. A jogrendszer és a jogbiztonság nyilvánvalóan megkövetel, hogy egy adott pillanatban fennálló jogrendszer tartósságában mindenki bízhasson. Hogyha annak alapján folyik l e egy parlamenti választás, azt utólag ne lehessen visszamenőleges hatállyal megváltoztatni. Azt hiszem, ez minden józan gondolkodó ember számára világos és nyilvánvaló. A sajtóban olyan vélemények hangzottak el, hogy ez legalábbis nem ildomos eljárás vagy nem illik ilyet csinálni. Azt gondolom, hogy aki nem jogász, az fogalmazhat így is, hogy ez illetlenség. De a
