Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MORVAI FERENC (FKgP):
212 (11.40) Természetes dolog, hogy szeretnénk elérni: egyre több embernek legyen munkája, és aki dolgozik, az boldogulhasson is a keresetéből. Szeretnénk elérni, hogy a válságtérségek, mint amilyen ÉszakKeletMagyarország is, átgondolt, az erőfesz ítéseket összpontosító, a szociális partnerek elgondolásait integráló programok segítségével, súlyos helyzetükből kilábalhassanak; hogy olyan, a magyar gazdaság szempontjából alapvető jelentőségű ágazatok, mint a mezőgazdaság, az élelmiszergazdaság, az őt megillető figyelemben és támogatásban részesüljön. Szeretnénk elérni, hogy a foglalkoztatási helyzet javulása, a munkanélküliség mérséklése ne csupán a Munkaügyi Minisztérium, hanem a kormányzat egészének feladata, a gazdaságpolitikai vonalvezetés alapvet ő szempontja legyen. És persze szeretnénk elérni, hogy az érdekegyeztetés különböző szintjein és színterein törvényben szabályozott feltételek között, világos játékszabályok alapján részt vevő, kiszámítható szereplők közreműködésével alakuljanak ki a megál lapodások. Mindezt egyszerűbben megfogalmazva: bízunk abban, hogy az új kormány valódi párbeszédre törekedve, a szociális partnerek bevonásával alakítja ki álláspontját; készíti elő az egyes döntéseket - beleértve a nehéz, kényes döntéseket is. Így aztán a z alkalmi aggodalmaskodóknak szeretném mondani: hamis dilemmát fogalmaznak meg, amikor arról beszélnek, vagy teljesíti az új kormány a szakszervezetek követeléseit, és akkor csődbe megy a gazdaság, vagy a szakszervezetek felpuhulnak, odasimulnak a hatalomh oz, és így elveszítik tagságuk bizalmát. Túl azon, hogy az ilyen módon aggódókról sohasem tudom igazán, melyik változatot szeretném látni megvalósulni (Derültség a bal oldalon.) , szeretném mondani: ne reménykedjenek! Azon leszünk, hogy egyik se következzen be! Ha egyeseknek talán nehéz is, azt javaslom, tételezzék fel, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomban - és itt nem az MSZOSZről beszélek pusztán - az ország, az itt élő emberek sorsáért felelősséget érző emberek dolgoznak. Nem akarják sem az országot, sem magukat lehetetlen helyzetbe hozni. Ehhez mind az új kormány, mind a szakszervezetek részéről felkészültségre, felelősségtudatra, önmérsékletre és nem utolsósorban nyilt légkörre és emberi tisztességre van szükség. Ezek többségükben pedig olyan feltét elek, amelyek nem érintik közvetlenül az államháztartás mérlegét, nem kell hozzá megnyerni még a Nemzetközi Valutaalapot sem. Ezért talán akár sikerülhet is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. 1 perc 20 másodper c ideje maradt az MSZPnek. És most megadom a szót Morvai Ferencnek, Független Kisgazdapárt. MORVAI FERENC (FKgP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint gyakorlati üzletember és vállalkozó, áttanulmányoztam a kormányprogramot. Sajnálatosan kell megállapíta ni, hogy a kormányprogramban nincs konkrét meghatározás a vonatkozásban, hogy hogyan fogjuk életben tartani a még működő vállalatainkat. Nem látom a programban megvalósítani, hogy fog fölállni a mezőgazdaság. Azt sem találtam meg, hogyan fogjuk értékesíten i kül- és belföldön a szellemi termékeinket. Nem tudom, hogyan fogjuk értékesíteni a mezőgazdasági termékeket. A program áttanulmányozása során megállapítottam, hogy a programot nem gazdasági szakemberek készítették. (Derültség az MSZPSZDSZ padsoraiban.) Politikusok. Éppen ezért a költségvetés finanszírozását nem a gazdaság felélénkítéséből származó jövedelemre alapították, hanem a még meglévő gyárak, üzemek és talán a földjeink kiértékesítésére; az adók drasztikus emelésére; az energiaárak és az üzemanyag árak emelésére, a nyugdíjasok részleges megcsonkítására, a forgalmi adó emelésére és a termékadó bevezetésére, ami mindenkit fog érinteni. Valamint újabb hitelek felvételére apellálnak. Nem utolsósorban a még meglévő vállalkozók terheinek súlyosbítására. M égiscsak nevetséges, hogy a legtöbb társadalombiztosítási jutalékot fizető
