Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FEKETE GYÖRGY (MDF):
209 kormányprogram. Ezért a kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a betegség első 30 napja alatt fizetendő táppénzellátás teljes mértékben a munkáltató kötelezettségévé váljon. Vizsgáljuk meg a konfli ktust! Eddig sem szerette a munkaadó azt, ha dolgozója táppénzre ment, pedig ilyenkor a vesztesége csak az elmaradt haszon, bosszúsága pedig a helyettesítés megoldása volt. Ezentúl még a táppénz fizetése is őt fogja terhelni. Különösen veszélyeztetettek eb ből a szempontból a kisgyermekes anyák, a bányászok, az építőipar dolgozói és általában mindenki, aki valamilyen krónikus betegségben szenved. A táppénz munkáltatóra hárítását nem tudtuk támogatni '91ben sem, persze ezzel nem álltunk egyedül. Mi csak oszt ani tudjuk egy klasszikus szociálpolitikus véleményét, mely szerint: "Nem igaz az, hogy a megbetegedett ember, a megváltozott munkaképességű nem kerül veszélybe, hiszen ezeket az embereket a jövőben fel sem fogják venni, hacsak úgy nem, hogy megjelenik maj d a hirdetés februárban: Olyan munkavállalót keresek, aki januárban már egy másik vállalatnál kitöltötte a 30 napos betegszabadságát, mert ezek a munkavállalók lesznek az év hátralévő részében a legkeresettebbek, hiszen ezeknek a részére a munkáltatónak ne m kell majd betegszabadságot fizetni, az továbbra is a társadalombiztosítás feladata marad." Az idézet Csehák Judit 91es felszólalásából való. Tartunk tőle, hogy a nyugdíjasok is méltányos elbánásban fognak részesülni, de erről most azért nem szó lok, mert az ezután következő vitában ízelítőt szolgáltatnak, mit is értsünk a nyugdíjak értékállóságának, a méltányosság és a gazdasági egyensúly szempontjait figyelembe vevő megőrzésén. A programot olvasva úgy tűnik nekünk, hogy kevesebb méltányosság tal án több lenne. Bízva azonban a szakértői kormányban, remélem, hogy teljesítménye közelebb fog állni választási ígéreteihez, választási programjához, mint a kormányprogramhoz. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönö m. A Fidesznek még 12 perce van. Most megadom a szót Fekete György képviselőtársunknak, MDF. FEKETE GYÖRGY (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Televíziónézők! (Derültség.) A leendő művelődési miniszter meghallgatásakor azt mondtam, hogy a kulturális p rogram lapos, felületes és arányhibás. Azóta némileg változott a véleményem, mert rájöttem, hogy egy igen rafinált, háromrétegű beszédről van szó. A diplomadolgozat típusú írás első rétege a felszín, úgy is mondhatnám: "Fecseg a felszín." (Dr. Semjén Zsolt ot Boros László és dr. Trombitás Zoltánt dr. Szilágyiné Császár Terézia váltja fel a jegyzői székben) (11.30) Írásos forrása a következő négy évre készült MDFes tárcaprogram és az államtitkári beszámolók: vagyis elismeri a kultúra autonóm jellegét, a m űvészetek és a sajtó szabadságát, aminek töretlen megvalósulásával Magyarország egyébként Közép- és KeletEurópában az utolsó négy évben egyedül dolgozta le a hátrányát. Megszűnt a tartalmi kérdésekbe való beavatkozás is, a kompetenciák leadása, elkezdődöt t a finanszírozási rendszer gyökeres átalakítása - mindez példátlanul rövid idő alatt. Az írás gondoskodást színlel a közalapítványok sorsa felett, reménykedik, hogy az államháztartási reformnak lehet hozadéka a szinte egyedülállóan állami és önkormányzati költségvetésből élő intézményrendszer számára, ami önmagában is abszurdum. A felülvizsgálat kegyét vetíti előre az óriási parlamenti többséggel alig egy éve megszavazott Nemzeti Kulturális Alap számára.
