Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÓNYA IMRE (MDF):
203 Ami a gazdaságiszo ciális paktum kérdését illeti, szeretném elmondani, hogy a magyar vállalkozói társadalom, a munkaadói réteg érdekelt abban, hogy Magyarországon ez a paktum megkötésre kerüljön, de szeretném elmondani, hogy a jelenlegi magyar szituáció közel sem hasonlíthat ó össze az 1970es évek Spanyolországával, amikor a Moncloaszerződést megkötötték, ahol tulajdonképpen egy újraelosztási folyamatra vállaltak az ott szereplők egy toleráns, önkorlátozó, garantált szerződésben kötelezettséget. A magyar viszonyok 1994ben mások. (11.00) A paktum szükségessége valóban fennáll, de szeretném elmondani, nem úgy, ahogy meg van fogalmazva, mert összefüggéseiből kiragadott kérdésekről, úgy gondolom, nem lehet a kormánynak, a munkaadóknak, a munkavállal óknak és a civil szervezeteknek paktumot kötni. Mert magyarul: vagy együtt viszik el a balhét, tehát együtt vállalnak felelősséget minden kérdésben, vagy a kormány felelőssége megmarad, de akkor a paktumot lényegesen szűkebb körben kell megkötni. Szeretném elmondani - az időgazdálkodás miatt röviden , hogy a magyar munkavállalói társadalom és az általam képviselt Magyar Iparszövetség a paktum megkötését támogatni fogja, de csak azzal a feltétellel, ha ennek gazdasági szükségessége, törvényszerűen előírt ga zdasági összefüggései megteremtődnek, és ebben egyenrangú partnerként tud részt venni, mert amennyiben nem, úgy a paktum csak írott malaszt marad. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A fiatal demokraták hátramaradt idők erete 17 perc 10 másodperc. Most megadom a szót Kónya Imrének, Magyar Demokrata Fórum; egyben átadom az elnöklést Gál Zoltán elnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán foglalja el.) DR. KÓNYA IMRE (MDF) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogra m eddigi vitájában több alkalommal megfogalmazták a felszólalók azt a kritikát, hogy a kormányprogram egyes kitételei, illetőleg egyes fejezetei szöges ellentétben állnak egymással. A gazdaságpolitikai célkitűzések között megfogalmazott követelmények az eg yéb fejezetekben megfogalmazott ígéretekkel annullálódnak, és sajnos így van ez az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos résszel is, amelyre vonatkozóan néhány észrevételt szeretnék tenni a rendelkezésemre álló időben. A gazdaságpolitikai fejezet egyi k alapvető célkitűzése a külső és belső egyensúly javítása vagy legalábbis a további romlás megakadályozása. Ezzel szemben az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatban olyan ígéretek és olyan változtatási igények jelennek meg, amelyek jelentősen, súlyos milliárdokkal terhelik a központi költségvetést. Mindenekelőtt ilyen változtatás az a régóta, a jelenleg kormányzásra készülők részéről megfogalmazott igény, amely szerint a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknál maradó részt az eddigi 30 százalékró l minimum 35 százalékra kívánják emelni, amelynek a költségvetési kihatása - ha 35 százalékkal számolunk - 29 milliárd forint mínuszban. Ugyanígy a gépjárműadót, illetőleg az illetékbevételt a program teljes egészében, 100 százalékig az önkormányzatoknál h agyná - ez pedig összességében közel 11 milliárdos költségvetési mínuszt jelent. Tehát ez a három tétel önmagában 40 milliárddal terhelné meg a költségvetést, amelynek tükrében, úgy gondolom, illuzórikus az a gazdaságpolitikai célkitűzés, amely egyensúlyce ntrikusságról tanúskodik egyébként.
